Zabura 44

1 Don mai bi da kaɗe-kaɗe. Ta’ya’yan Kora maza. Maskil ne. Mun ji da kunnuwanmu, ya Allah; kakanninmu sun faɗa mana abin da ka aikata a kwanakinsu, tun dā can.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

2 Da hannunka ka kori al’ummai ka kuma dasa kakanninmu; ka ragargaza mutanen ka kuma sa kakanninmu suka haɓaka.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

3 Ba da takobinsu ba ne suka ci ƙasar, ba kuwa ƙarfin hannunsu ne ya ba su nasara ba; hannun damanka ne, ƙarfin hannunka, da kuma hasken fuskarka, gama ka ƙaunace su.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

4 Kai ne Sarkina da kuma Allahna, wanda ya ba da nasarori wa Yaƙub.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

5 Ta wurinka mun tura abokan gābanmu baya; ta wurin sunanka muka tattake maƙiyanmu.

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

6 Ba na dogara ga bakana, takobina ba ya kawo nasara;

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

7 amma kana ba mu nasara a kan abokan gābanmu, ka sa abokan gābanmu suka sha kunya.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

8 A cikin Allah muke fariyarmu dukan yini, kuma za mu yabi sunanka har abada. (Sela)

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

9 Amma yanzu ka ƙi mu ka kuma ƙasƙantar da mu; ba ka ƙara fita tare da mayaƙanmu.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10 Ka sa muka gudu a gaban abokin gāba, kuma abokan gābanmu suka washe mu.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

11 Ka ba da mu a cinye kamar tumaki ka kuma watsar da mu a cikin al’ummai.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

12 Ka sayar da mutanenka a kuɗin da bai taka ƙara ya karye ba babu wata riba daga sayar da su da ka yi.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

13 Ka mai da mu abin dariya ga maƙwabtanmu, abin dariya da reni ga waɗanda suke kewaye da mu.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

14 Ka sa muka zama abin ba’a a cikin al’ummai; mutanen suna kaɗa mana kai.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

15 Dukan yini ina cikin wulaƙanci, fuskata kuma ta rufu da kunya

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

16 saboda ba’ar waɗanda suke zagi suke kuma ƙina, saboda abokan gābana, waɗanda suka sha alwashi sai sun yi ramuwa.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

17 Dukan wannan ya faru da mu, ko da yake ba mu manta da kai ba ko mu kasance masu ƙarya ga alkawarinka.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

18 Zukatanmu ba su juya baya; ƙafafunmu ba su kauce daga hanyarka ba.

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

19 Amma ka ragargaza mu ka kuma maishe mu abin farautar karnukan jeji ka kuma rufe mu cikin duhu baƙi ƙirin.

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

20 Da a ce mun manta da sunan Allahnmu ko mun miƙa hannuwanmu ga baƙin alloli,

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

21 da Allah bai gane ba, da yake ya san asiran zuciya?

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

22 Duk da haka saboda kai mun fuskanci mutuwa dukan yini; aka ɗauke mu kamar tumakin da za a yanka.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

23 Ka farka, ya Ubangiji! Don me kake barci? Ta da kanka! Kada ka ƙi mu har abada.

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

24 Me ya sa ka ɓoye fuskarka ka manta da azabanmu da kuma danniyar da ake mana?

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

25 An kai mu ƙasa zuwa ƙura; jikunanmu sun manne da ƙasa.

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

26 Ka tashi ka taimake mu; ka cece mu saboda ƙaunarka marar ƙarewa.

Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!