Zabura 147
1 Yabi Ubangiji. Yana da kyau a rera yabai ga Allahnmu, abu mai daɗi ne daidai ne kuma a yabe shi!
Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2 Ubangiji ya gina Urushalima; ya tattara kamammu na Isra’ilan da aka kai bauta.
Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3 Ya warkar da masu raunanar zuciya ya ɗaɗɗaura miyakunsu.
Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
4 Ya lissafta yawan taurari ya kuma kira kowannensu da suna.
számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5 Shugabanmu mai girma ne mai iko duka; ganewarsa ba shi da iyaka.
Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6 Ubangiji yana kula da masu sauƙinkai yakan yar da mugaye a ƙasa.
Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7 Rera wa Ubangiji waƙar godiya; ku kada garaya ga Allahnmu.
Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8 Ya rufe sararin sama da gizagizai; yana tanada wa duniya ruwan sama yana kuma sa ciyawa tă yi girma a kan tuddai.
A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Yakan tanada wa shanu abinci da kuma saboda’ya’yan hankaki sa’ad da suka yi kira.
megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10 Jin daɗinsa ba ya a ƙarfin doki, balle farin cikinsa yă kasance a ƙafafun mutum;
Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
11 Ubangiji yakan yi farin ciki a waɗanda suke tsoronsa, waɗanda suke sa zuciya a ƙaunarsa marar ƙarewa.
Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12 Ki ɗaukaka Ubangiji, ya Urushalima; ki yabi Allahnki, ya Sihiyona.
Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13 Gama yana ƙarfafa ƙyamaren ƙofofinki yana kuma albarkace mutanenki a cikinki.
Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14 Yana ba da salama ga iyakokinki yana kuma ƙosar da ke da alkama mafi kyau.
Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
15 Yana ba da umarninsa ga duniya; maganarsa tana tafiya da sauri.
ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16 Yana shimfiɗa ƙanƙara kamar ulu yă kuma watsar da hazo kamar toka.
ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17 Yana zuba ƙanƙara kamar ƙananan duwatsu. Wa zai iya jure wa sanyin da ya aiko?
dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18 Yakan aiki maganarsa ta kuwa narkar da su; yakan tā da iskarsa, ruwaye kuwa su gudu.
Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19 Ya bayyana maganarsa ga Yaƙub, dokokinsa da ƙa’idodinsa ga Isra’ila.
Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20 Bai yi wannan ga wata al’umma ba; ba su san dokokinsa ba. Yabi Ubangiji.
Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
