< Zabura 126 >
1 Waƙar haurawa. Sa’ad da Ubangiji ya dawo da kamammu zuwa Sihiyona, mun kasance kamar mutanen da suka yi mafarki.
Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
2 Bakunanmu sun cika da dariya, harsunanmu da waƙoƙin farin ciki. Sai ana faɗi a cikin al’ummai, “Ubangiji ya aikata manyan abubuwa dominsu.”
Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
3 Ubangiji ya aikata manyan abubuwa dominmu, mun kuwa cika da farin ciki.
Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
4 Ka maido da wadatarmu, ya Ubangiji kamar rafuffuka a Negeb.
Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
5 Waɗanda suka yi shuka da hawaye za su yi girbi da waƙoƙin farin ciki.
A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
6 Shi da ya fita yana kuka, riƙe da iri don shuki, zai dawo da waƙoƙin farin ciki, ɗauke da dammuna.
A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.