Zabura 120

1 Waƙar haurawa. Na yi kira ga Ubangiji cikin damuwata, ya kuwa amsa mini.

Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

2 Ka cece ni, ya Ubangiji, daga leɓuna masu ƙarya da kuma daga harsuna masu yaudara.

Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

3 Me zai yi maka, me kuma ya fi, ya kai harshe mai yaudara?

Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

4 Zai hukunta ku da kibiyoyi masu tsini na jarumi, tare da garwashin wuta na itacen tsintsiya.

Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

5 Kaitona da nake zama a Meshek, da nake zama a ciki tentunan Kedar!

Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

6 Da daɗewa na zauna a cikin waɗanda suke ƙin salama.

Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

7 Ni mutum ne mai salama; amma sa’ad da na yi magana, su sai su yi ta yaƙi.

Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.