Zabura 112

1 Yabi Ubangiji. Mai albarka ne mutumin da yake tsoron Ubangiji, wanda yakan sami farin ciki mai girma a umarnansa.

Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

2 ’Ya’yansa za su zama manya a ƙasar; tsaran masu aikata gaskiya za su sami albarka.

Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

3 Wadata da arziki suna a cikin gidansa, adalcinsa zai dawwama har abada.

Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

4 Ko a cikin duhu haske kan haskaka wa mai aikata gaskiya, mai alheri mai tausayi da kuma mai adalci.

Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.

5 Abu mai kyau zai zo masa shi da yake kyauta yake kuma ba da bashi hannu sake, shi da yake yin al’amuransa cikin gaskiya.

Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

6 Tabbatacce ba zai taɓa jijjigu ba; za a tuna da mai adalci har abada.

Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

7 Ba zai ji tsoron labari marar daɗi ba; zuciyarsa tsayayyiya ce, tana dogara ga Ubangiji.

Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

8 Zuciyarsa tana da kāriya, ba zai ji tsoro ba; a ƙarshe zai zama mai nasara a kan maƙiyansa.

Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

9 Ya rarraba kyautansa ga matalauta, adalcinsa zai dawwama har abada; za a ɗaga ƙahonsa sama da bangirma.

Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

10 Mugun mutum zai gani yă kuma yi fushi, zai ciza haƙora yă kuma lalace; sha’awace-sha’awacen mugaye za su zo ga ƙarshe.

Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.