< Zabura 110 >
1 Ta Dawuda. Zabura ce. Ubangiji ya ce wa Ubangijina, “Zauna a hannun damana, sai na sa abokan gābanka su zama matashin sawunka.”
Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.
2 Ubangiji zai fadada ikon sandan mulkinka daga Sihiyona za ka yi mulki a tsakiyar abokan gābanka.
Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!
3 Rundunarka za su so yin yaƙi a ranarka ta yaƙi. Saye cikin ɗaukaka mai tsarki, daga cikin ciki na safiya za ka karɓi raɓar ƙuruciyarka.
Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.
4 Ubangiji ya rantse ba zai kuma canja zuciyarsa ba, “Kai firist ne har abada, bisa ga tsarin Melkizedek.”
Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.
5 Ubangiji yana a hannun damanka; zai murƙushe sarakuna a ranar fushinsa.
Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.
6 Zai hukunta al’ummai, yana tarawa gawawwaki yana kuma murƙushe masu mulkin dukan duniya.
Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.
7 Zai sha daga rafin da yake kusa da hanya; saboda haka zai ɗaga kansa sama.
A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.