< Zabura 108 >
1 Waƙa ce. Zabura ta Dawuda. Zuciyata tsayayyiya ce, ya Allah; zan rera in kuma yi kiɗi da dukan raina.
Ének. Zsoltár Dávidtól. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!
2 Ku farka, garaya da molo! Zan farkar da rana.
Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
3 Zan yabe ka, ya Ubangiji, a cikin al’ummai; zan rera game da kai cikin mutane.
Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.
4 Gama ƙaunarka da girma take, bisa fiye da sammai; amincinka ya kai sarari.
Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.
5 A ɗaukaka ka, ya Allah, a bisa sammai, bari kuma ɗaukakarka ta kasance a bisa dukan duniya.
Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!
6 Ka cece mu ka kuma taimake mu da hannunka na dama, domin waɗanda kake ƙauna su kuɓuta.
Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
7 Allah ya yi magana daga wurinsa mai tsarki, “Ciki nasara zan raba Shekem in kuma auna Kwarin Sukkot.
Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
8 Gileyad nawa ne, Manasse nawa ne; Efraim shi hulan kwanona, Yahuda ne sandana na sarauta.
Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.
9 Mowab shi ne kwanon wankina, a kan Edom zan jefa takalmina; a bisa Filistiya zan yi kirari cikin nasara.”
Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.
10 Wa zai kawo ni birni mai katanga? Wa zai jagorance ni zuwa Edom?
Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?
11 Ba kai ba ne, ya Allah, kai da ka ƙi mu ba ka kuwa fita tare da mayaƙanmu?
Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
12 Ka ba mu taimako a kan abokin gāba, gama taimakon mutum banza ne.
Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.
13 Tare da Allah za mu yi nasara, zai kuma tattaka abokan gābanmu.
Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.