Makoki 5
1 Ka tuna, ya Ubangiji, abin da ya faru da mu; duba, ka ga kunyar da muka sha.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 An ba wa baƙi gādonmu, gidajenmu kuma aka ba bare.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Mun zama marayu marasa ubanni, uwayenmu kamar gwauraye.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Dole mu sayi ruwan da muke sha; sai mun biya mu sami itace.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Masu fafararmu sun kusa kama mu; mun gaji kuma ba dama mu huta.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Mun miƙa kanmu ga Masar da Assuriya don mu sami isashen abinci.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Kakanninmu sun yi zunubi kuma ba sa nan yanzu, mu ne aka bari muna shan hukuncinsu.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Bayi suna mulki a kanmu, kuma ba wanda zai’yantar da mu daga hannuwansu.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Muna samun burodi a bakin rayukanmu domin takobin da yake a jeji.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Fatar jikinmu ta yi zafi kamar murhu, muna jin zazzaɓi domin yunwa.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 An yi wa mata fyaɗe a cikin Sihiyona, da kuma budurwai a cikin garuruwan Yahuda.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 An rataye’ya’yan sarakuna da hannuwansu; ba a ba wa dattawa girma.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Samari suna faman yin niƙa; yara kuma suna fama da ƙyar da nauyin kayan itace.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Dattawan sun bar ƙofar birnin, samari sun daina rera waƙa.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Farin ciki ya rabu da zuciyarmu; rayuwarmu ta zama makoki.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Rawani ya fāɗi daga kanmu. Kaiton mu gama mun yi zunubi!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Domin wannan zuciyarmu ta yi sanyi; domin waɗannan abubuwa idanunmu sun dushe
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 gama Tudun Sihiyona ya zama kufai, sai diloli ke yawo a wurin.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Ya Ubangiji, kai ne mai iko har abada; kursiyinka ya dawwama cikin dukan zamani.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Don mene ne kake mantawa da mu koyaushe? Me ya sa ka yashe mu da jimawa?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Ka sāke jawo mu gare ka, ya Ubangiji, don mu komo; ka sabunta kwanakinmu su zama kamar yadda suke a dā
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 sai dai in ka ƙi mu gaba ɗaya kana fushi da mu fiye da yadda za a iya aunawa.
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
