Makoki 3
1 Ni ne mutumin da ya ga azaba ta wurin bulalar fushin Ubangiji.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 Ya kore ni, ya sa na yi tafiya a cikin duhu maimakon a cikin haske;
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 ba shakka, ya juya mini baya, yana gāba da ni sau da sau, dukan yini.
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 Ya sa fatar jikina da naman jikina sun tsufa ya kuma karya ƙasusuwana.
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Ya yi mini kwanton ɓauna ya kuma kewaye ni da baƙin ciki da kuma wahala.
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 Ya sa na zauna a cikin duhu kamar waɗanda suka mutu da jimawa.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 Ya kewaye ni yadda ba zan iya gudu ba; Ya daure ni da sarƙa mai nauyi.
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 Ko lokacin da nake kira don neman taimako, ba ya jin addu’ata.
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 Ya tare hanyata da tubula na duwatsu; ya sa hanyata ta karkace.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 Kamar beyar da take a laɓe tana jira, kamar zaki a ɓoye,
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 ya janye ni daga kan hanya ya ɓatar da ni ya bar ni ba taimako.
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 Ya ja kwarinsa ya sa in zama abin baratarsa.
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 Ya harbi zuciyata da kibiyoyin kwarinsa.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 Na zama abin dariya ga mutanena duka; suna yi mini ba’a cikin waƙa dukan yini.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 Ya cika ni da kayan ɗaci ya gundure ni da abinci mai ɗaci.
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 Ya kakkarya haƙorana da tsakuwa; ya tattake ni cikin ƙura.
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 An hana ni salama; na manta da ko mene ne ake kira wadata.
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 Saboda haka na ce, “Darajata ta ƙare da kuma duk abin da nake begen samu daga wurin Ubangiji.”
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 Na tuna da azabata da kuma sintiri, da na yi ta yi da ɗacin rai.
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Na tuna su sosai, sai kuma na ji ba daɗi a raina.
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 Duk da haka na tuna da wannan na kuma sa bege ga nan gaba.
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 Domin ƙaunar Ubangiji ba mu hallaka ba; gama jiyejiyanƙansa ba su ƙarewa.
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 Sababbi ne kowace safiya; amincinka kuwa mai girma ne.
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 Na ce wa kaina, “Ubangiji shi ne nawa; saboda haka zan jira shi.”
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 Ubangiji mai alheri ne ga waɗanda suke da bege a cikinsa, ga kuma wanda yake neman shi;
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 yana da kyau ka jira shiru domin samun ceton Ubangiji.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 Yana da kyau mutum yă sha wuya tun yana yaro.
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 Bari yă zauna shiru shi kaɗai, gama haka Ubangiji ya sa yă yi.
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 Bari yă ɓoye fuskarsa cikin ƙura kila akwai bege.
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 Bari yă ba da kumatunsa a mare shi, yă kuma bari a ci masa mutunci.
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 Gama Ubangiji ba ya yashe mutane har abada.
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 Ko da ya kawo ɓacin rai, zai nuna tausayi sosai, ƙaunarsa tana da yawa.
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 Gama ba haka kawai yake kawo wahala ko ɓacin rai ga’yan adam ba.
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 Bai yarda a tattake’yan kurkuku a ƙasa ba,
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 ko kuma a danne wa mutum hakkinsa a gaban Maɗaukaki,
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 ko kuma a danne wa mutum shari’ar gaskiya ashe Ubangiji ba zai ga irin waɗannan abubuwa ba?
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 Wane ne ya isa yă yi magana kuma ta cika in ba Ubangiji ne ya umarta ba?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 Ba daga bakin Maɗaukaki ne bala’i da abubuwa masu kyau suke fitowa ba?
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 Don mene ne wani mai rai zai yi gunaguni sa’ad da aka ba shi horo domin zunubansa?
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 Bari mu auna tafiyarmu mu gwada ta, sai mu kuma koma ga Ubangiji.
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 Bari mu ɗaga zuciyarmu da hannuwanmu ga Allah na cikin sama, mu ce,
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 “Mun yi zunubi mun yi tawaye ba ka kuwa gafarta ba.
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 “Ka rufe kanka da fushi, ka fafare mu; ka karkashe mu ba tausayi.
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 Ka rufe kanka da gajimare don kada addu’armu ta kai wurinka.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 Ka mai da mu tarkace da juji a cikin mutane.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 “Dukan maƙiyanmu suna ta yin mana magana marar daɗi.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 Muna cika da tsoro, da lalatarwa da hallakarwa.”
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Hawaye na kwararowa daga idanuna domin an hallaka mutanena.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 Idanuna za su ci gaba da kwararowa da hawaye, ba hutawa.
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 Har sai in Ubangiji ya duba daga sama ya gani.
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 Abin da nake gani yana kawo mini baƙin ciki domin dukan matan birnina.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 Maƙiyana suna farauta ta ba dalili kamar tsuntsu.
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 Sun yi ƙoƙari su kashe ni a cikin rami suka kuma jajjefe ni da duwatsu;
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 ruwaye suka rufe kaina, sai na yi tunani cewa na kusa mutuwa.
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 Na yi kira ga sunanka, ya Ubangiji, daga rami mai zurfi.
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 Ka ji roƙona, “Kada ka toshe kunnuwanka ka ƙi jin roƙona na neman taimako.”
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 Ka zo kusa lokacin da na kira ka, kuma ka ce mini, “Kada ka ji tsoro.”
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 Ya Ubangiji, ka goyi bayana; ka fanshi raina.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 Ya Ubangiji, ka ga inda aka yi mini ba daidai ba. Ka shari’anta, ka ba ni gaskiya!
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 Ka ga zurfin ramakonsu, da duk mugun shirin da suke yi mini.
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 Ya Ubangiji, ka ji zaginsu, da duka mugun shirin da suke yi mini
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 Abin da maƙiyana suke yin raɗa a kai game da ni duk yini.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 Dube su! A zaune ko a tsaye, suna yi mini ba’a cikin waƙoƙinsu.
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 Ka ba su abin da ya dace su samu, ya Ubangiji, domin abin da hannuwansu suka yi.
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 Ka sa yana ta rufe zuciyarsu, kuma bari la’anarka ta bi su.
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 Ka fafare su cikin fushi ka hallaka su daga cikin duniya ta Ubangiji.
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
