Ayuba 29
1 Ayuba ya ci gaba da jawabinsa,
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 “Da ma ina nan lokacin da ya wuce baya can, kwanakin da Allah yake lura da ni,
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 lokacin da fitilarsa take haske a kaina na yi tafiya cikin duhu tare da haskensa.
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 Kwanakin da nake tasowa, lokacin da abokantakar Allah ta sa wa gidana albarka,
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 lokacin da Maɗaukaki yana tare da ni, kuma’ya’yana suna kewaye da ni,
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 lokacin da ake zuba madara a inda nake takawa, duwatsu kuma suna ɓulɓulo mini man zaitun.
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 “Sa’ad da na je ƙofar birni na zauna a bainin jama’a,
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 matasan da suka gan ni sukan ja gefe tsofaffi kuma suka tashi tsaye;
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 sarakuna suka yi shiru suka rufe bakunansu da hannuwansu;
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 Muryar manya ta yi tsit harshensu ya manne a rufin bakunansu.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 Duk wanda ya ji ni ya yaba mini waɗanda suka gan ni kuma sun amince da ni,
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 domin na ceci matalauta waɗanda suka nemi taimako, da marasa mahaifi waɗanda ba su da wanda zai taimake su.
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 Mutumin da yake bakin mutuwa ya sa mini albarka. Na faranta wa gwauruwa zuciya.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 Na yafa adalci ya zama suturata; gaskiya ita ce rigata da rawanina.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 Ni ne idon makafi kuma ƙafa ga guragu.
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 Ni mahaifi ne ga masu bukata; na tsaya wa baƙo.
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Na karya ƙarfin mugaye na ƙwato waɗanda suke riƙe da haƙoransu.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 “Na yi tunani cewa, ‘Zan mutu a cikin gidana, kwanakina da yawa kamar turɓayar ƙasa.
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Jijiyoyina za su kai cikin ruwa, kuma raɓa za tă kwanta a rassana dukan dare.
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Ɗaukakata za tă kasance tare da ni garau, bakana koyaushe sabo ne a hannuna.’
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 “Mutane suna mai da hankali su saurare ni, suna yin shiru don su ji shawarata.
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Bayan da na yi magana, ba su ƙara ce kome ba. Maganata ta shige su.
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 Sukan jira ni kamar yadda ake jiran ruwan sama. Sukan sha daga cikin maganganuna kamar mai shan ruwan bazara.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Sa’ad da na yi musu murmushi da ƙyar sukan yarda; hasken fuskata yana da daraja a gare su.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 Na zaɓar masu inda za su bi na kuma zauna kamar sarkinsu; na zauna kamar sarki a cikin rundunansu; ina nan kamar mai yi wa masu makoki ta’aziyya.
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
