Ayuba 16
1 Sai Ayuba ya amsa,
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Na ji abubuwa da yawa kamar waɗannan; dukanku ba ku iya ta’aziyya ba!
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Dogayen surutanku ba sa ƙare ne? Me yake sa kuke ta yin waɗannan surutai har kuke cin gaba da yin gardama?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Ni ma zan iya yin maganganu kamar yadda kuke yi in da kuna cikin halin da nake; zan iya faɗar duk abubuwan da kuke faɗi, in kaɗa muku kaina.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 Amma bakina zai ƙarfafa ku; ta’aziyyar da za tă fito daga bakina za tă kawar muku da ɓacin zuciyarku.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 “Duk da haka in na yi magana, ba na samun sauƙi; in ma na yi shiru zafin ba ya tafiya.
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Ba shakka ya Allah ka gajiyar da ni; ka ɓata gidana gaba ɗaya.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Ka daure ni, ya kuma zama shaida; yadda na rame sai ƙasusuwa, wannan ya sa ake gani kamar don ni mai zunubi ne shi ya sa.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Allah ya kai mini hari ya yi kaca-kaca da ni cikin fushinsa yana cizon haƙoransa don fushin da yake yi da ni; ya zura mini ido.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Mutane suka buɗe baki suka yi mini riyar reni; suka yi mini ba’a suka haɗu suka tayar mini.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Allah ya bashe ni ga mugayen mutane, ya jefa ni hannun mugaye.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 Dā ina zamana lafiya kome yana tafiya daidai; amma ya ragargaza ni; ya shaƙe ni a wuya; ya murƙushe ni na zama abin barata gare shi;
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 maharbansa sun kewaye ni. Ba tausayi, ya soke ni a ƙodata har jini ya zuba a ƙasa.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Ya ji mini rauni a kai a kai ya auko mini kamar mai yaƙi.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 “Ina makoki saye da tsummoki na ɓoye fuskata a cikin ƙura.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 Fuskata ta yi ja don kuka idanuna sun kukumbura;
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 duk da haka hannuwana ba su aikata ɓarna ba kuma addu’ata mai tsabta ce.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 “Ya duniya, kada ki ɓoye jinina; bari yă yi kuka a madadina!
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Ko yanzu haka shaidata tana sama; wanda zai tsaya mini yana sama.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Shi mai yin roƙo a madadina abokina ne yayinda nake kuka ga Allah;
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 a madadin mutum ya yi roƙo ga Allah kamar yadda mutum yakan yi roƙo domin abokinsa.
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 “Shekaru kaɗan suka rage in kama hanyar da ba a komawa.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
