Ayuba 16

1 Sai Ayuba ya amsa,

Felelt Jób és mondta:

2 “Na ji abubuwa da yawa kamar waɗannan; dukanku ba ku iya ta’aziyya ba!

Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

3 Dogayen surutanku ba sa ƙare ne? Me yake sa kuke ta yin waɗannan surutai har kuke cin gaba da yin gardama?

Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

4 Ni ma zan iya yin maganganu kamar yadda kuke yi in da kuna cikin halin da nake; zan iya faɗar duk abubuwan da kuke faɗi, in kaɗa muku kaina.

Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

5 Amma bakina zai ƙarfafa ku; ta’aziyyar da za tă fito daga bakina za tă kawar muku da ɓacin zuciyarku.

Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

6 “Duk da haka in na yi magana, ba na samun sauƙi; in ma na yi shiru zafin ba ya tafiya.

Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

7 Ba shakka ya Allah ka gajiyar da ni; ka ɓata gidana gaba ɗaya.

Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

8 Ka daure ni, ya kuma zama shaida; yadda na rame sai ƙasusuwa, wannan ya sa ake gani kamar don ni mai zunubi ne shi ya sa.

Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

9 Allah ya kai mini hari ya yi kaca-kaca da ni cikin fushinsa yana cizon haƙoransa don fushin da yake yi da ni; ya zura mini ido.

Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

10 Mutane suka buɗe baki suka yi mini riyar reni; suka yi mini ba’a suka haɗu suka tayar mini.

Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

11 Allah ya bashe ni ga mugayen mutane, ya jefa ni hannun mugaye.

Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

12 Dā ina zamana lafiya kome yana tafiya daidai; amma ya ragargaza ni; ya shaƙe ni a wuya; ya murƙushe ni na zama abin barata gare shi;

Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

13 maharbansa sun kewaye ni. Ba tausayi, ya soke ni a ƙodata har jini ya zuba a ƙasa.

Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

14 Ya ji mini rauni a kai a kai ya auko mini kamar mai yaƙi.

Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

15 “Ina makoki saye da tsummoki na ɓoye fuskata a cikin ƙura.

Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

16 Fuskata ta yi ja don kuka idanuna sun kukumbura;

Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

17 duk da haka hannuwana ba su aikata ɓarna ba kuma addu’ata mai tsabta ce.

bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

18 “Ya duniya, kada ki ɓoye jinina; bari yă yi kuka a madadina!

Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

19 Ko yanzu haka shaidata tana sama; wanda zai tsaya mini yana sama.

Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

20 Shi mai yin roƙo a madadina abokina ne yayinda nake kuka ga Allah;

Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

21 a madadin mutum ya yi roƙo ga Allah kamar yadda mutum yakan yi roƙo domin abokinsa.

hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

22 “Shekaru kaɗan suka rage in kama hanyar da ba a komawa.

Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.