2 Sama’ila 22
1 Dawuda ya rera wannan waƙa ga Ubangiji, sa’ad da Ubangiji ya cece shi daga hannun dukan abokan gābansa, da kuma daga hannun Shawulu.
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 Ya ce, “Ubangiji shi ne dutsena, kagarata da kuma mai cetona;
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Allahna shi ne dutsena. A gare shi nake samun kāriya shi ne garkuwata da kuma ƙahon cetona. Shi ne mafakata, maɓuyata, da mai cetona. Daga mutane masu fitina, ka cece ni.
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 “Na kira ga Ubangiji, wanda ya cancanci yabo, na kuwa tsira daga abokan gābana.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Raƙumar ruwan mutuwa sun kewaye ni; raƙumar ruwan hallaka suna cin ƙarfina.
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 “A cikin wahalata na yi kira ga Ubangiji; na yi kira ga Allahna. Daga cikin haikalinsa ya saurare muryata; kukata ta zo kunnensa.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 Ƙasa ta yi rawa ta kuma girgiza, harsashan sararin sama sun jijjigu; suka yi makyarkyata saboda yana fushi.
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Hayaƙi ya taso daga kafaffen hancinsa; harshen wuta mai cinyewa daga bakinsa, garwashi mai ƙuna daga bakinsa.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Ya buɗe sararin sama, ya sauko ƙasa, girgije mai duhu suna ƙarƙashin ƙafafunsa.
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 Ya hau kerubobi, ya tashi sama; ya yi firiya a fikafikan iska.
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Ya mai da duhu abin rufuwarsa gizagizai masu kauri cike da ruwa suka kewaye shi.
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 Daga cikin hasken gabansa garwashi wuta mai ci ya yi walƙiya.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 Ubangiji ya yi tsawa daga sararin sama; aka ji muryar Mafi Ɗaukaka.
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 Ya harbe kibiyoyi, ya wartsar da abokan gāba, da walƙiya kuma ya sa suka gudu.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 Aka bayyana kwarin teku, tushen duniya suka tonu. A tsawatawar Ubangiji, da numfashinsa mai ƙarfi daga hancinsa.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 “Daga sama ya miƙo hannu ya ɗauke ni, ya tsamo ni daga zurfafa ruwaye.
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 Ya kuɓutar da ni daga hannun abokin gāba mai iko, daga maƙiyina da suka fi ƙarfina.
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 Suka auka mini cikin ranar masifata, amma Ubangiji ya kiyaye ni.
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 Ya fito da ni, ya kai ni wuri mafi fāɗi; ya kuɓutar da ni gama yana jin daɗina.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 “Ubangiji ya sāka mini bisa ga adalcina; bisa ga tsabtar hannuwana ya sāka mini.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 Gama na kiyaye hanyoyin Ubangiji; ban yi wani mugun abu da zai juyar da ni daga Allahna ba.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 Dukan dokokinsa suna a gabana; ban ƙi ko ɗaya daga umarnansa ba.
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 Ba ni da laifi a gabansa na kiyaye kaina daga yin zunubi.
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 Ubangiji ya sāka mini bisa ga adalcina bisa ga tsarkina a gabansa.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 “Ga masu aminci, kakan nuna kanka mai aminci, ga marasa laifi, kakan nuna kanka marar laifi,
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 ga masu tsarki, kakan nuna musu tsarki. Amma ga masu karkataccen hali, kakan nuna kanka mai wayo.
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 Kakan ceci mai tawali’u, amma idanunka suna a kan masu girman kai don ka ƙasƙantar da su.
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Ya Ubangiji kai ne fitilata; Ubangiji ya mai da duhuna haske.
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 Da taimakonka zan iya auka wa rundunar sojoji; tare da Allahna zan iya hawan katanga.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 “Ga Allah dai, hanyarsa cikakkiya ce; maganar Ubangiji babu kuskure. Shi garkuwa ce ga waɗanda suka nemi mafaka a gare shi.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Gama wane ne Allah, in ba Ubangiji ba? Wane ne dutse kuma in ba Allahnmu ba?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 Allah ne ya ba ni ƙarfi, ya kuma mai da hanyata cikakkiya.
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 Ya sa ƙafafuna kamar ƙafafun barewa; ya sa na iya tsayawa a kan duwatsu.
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 Ya hori hannuwana don yaƙi, hannuwana za su iya tanƙware bakan tagulla.
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Ka ba ni garkuwar nasararka; ka sauko don ka sa in sami girma.
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 Ka fadada hanya a ƙarƙashina domin kada idon ƙafana yă juya.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 “Na fafari abokan gābana, na murƙushe su; ban kuwa juya ba sai da na hallaka su.
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 Na hallaka su ƙaƙaf, ba kuwa za su ƙara tashi ba, sun fāɗi a ƙarƙashin sawuna.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Ka ba ni ƙarfi don yaƙi; ka sa maƙiyina suka rusuna a ƙafafuna.
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 Ka sa abokan gābana suka juya a guje, na kuwa hallaka maƙiyina.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 Suka nemi taimako, amma babu wanda zai cece su, suka yi kira ga Ubangiji, amma ba a amsa musu ba.
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 Na murƙushe su, suka yi laushi kamar ƙura; na daka na kuma tattake su kamar caɓi a kan tituna.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 “Ka kuɓutar da ni daga harin mutanena; ka kiyaye ni kamar shugaban al’ummai. Mutanen da ban sansu ba za su kasance a ƙarƙashina,
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 baƙi kuma su na zuwa don su yi mini fadanci; da zarar sun ji ni, sukan yi mini biyayya.
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 Zukatansu ta karaya; suka fito da rawan jiki daga kagararsu.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 “Ubangiji yana a raye! Yabo ta tabbata ga Dutsena! Ɗaukaka ga Allah, Dutse, Mai Cetona!
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 Shi ne Allahn da yake rama mini, wanda ya sa al’ummai a ƙarƙashina,
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 wanda ya kuɓutar da ni daga maƙiyina. Ka ɗaukaka ni bisa maƙiyina; ka kiyaye ni daga hannun mugayen mutane.
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 Saboda haka, zan yabe ka, ya Ubangiji cikin dukan al’ummai; Zan rera waƙoƙin yabo ga sunanka.
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 “Ya ba wa sarkinsa kyakkyawan nasara; ya nuna madawwamiyar ƙauna ga shafaffensa, ga Dawuda da zuriyarsa har abada.”
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
