Sòm 139
1 Pou direktè koral la; Yon Sòm David O SENYÈ, Ou te sonde mwen e te konnen mwen.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 Ou konnen lè m chita ak lè m leve. Ou konprann panse mwen yo de lwen.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 Ou konn egzamine chemen mwen fè avèk kouche mwen, e rekonèt bagay pi entim nan chemen mwen yo.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 Menm avan mwen gen yon pawòl sou bouch mwen, Men gade, O SENYÈ, Ou konnen tout li menm.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 Ou fin antoure mwen ni devan, ni dèyè e Ou te poze men Ou sou mwen.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 Konesans konsa twò mèvèye pou mwen. Li twò wo. Mwen pa kab rive kote l.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Kibò mwen kab ale kite lespri Ou? Oswa kibò mwen kab sove ale pou m ta kite prezans Ou?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 Si mwen monte nan syèl la, Ou la. Si m fè kabann mwen nan sejou mò yo, men vwala, Ou la. (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 Si mwen pran zèl nan maten, si m ta rete nan pati lanmè pi lwen an,
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 menm la, se men Ou k ap mennen mwen, e se men dwat Ou k ap kenbe m.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 Si mwen di: “Anverite, tenèb la va kouvri mwen, e limyè ki antoure mwen an va vin fènwa,”
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 menm tenèb la pa tenèb pou Ou, e fènwa a klere menm jan ak lajounen. Tenèb ak limyè se menm pou Ou menm.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 Paske se Ou menm ki te fòme pati anndan m yo. Ou te tise mwen, pyese m soti nan vant Manman m.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 Mwen va bay Ou anpil remèsiman, paske mwen fèt yon fason mèvèye. Zèv Ou yo depase bon konprann e nanm mwen byen konnen sa.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 Fòm mwen pa t kache a Ou menm lè m te fèt nan sekrè a, e tise kon mèvèy etonnan nan fon tè a.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Zye Ou te wè matyè san fòm mwen. Epi nan liv Ou a, te deja ekri tout jou ki te òdone pou mwen yo, menm lè youn nan yo potko fin rive.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 Anplis, SENYÈ, a la presye se panse Ou yo yo pou mwen! A la gran, yo gran anpil!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 Si m te konte yo, yo t ap an kantite depase sab. Lè m leve nan dòmi, mwen toujou avèk Ou.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 O ke Ou ta touye mechan yo, O Bondye. Soti sou mwen, O moun ki vèse san.
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 Paske yo pale kont Ou ak mechanste, e lènmi Ou yo pran non Ou an ven.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Èske m pa rayi (sila) ki rayi Ou yo, O SENYÈ? Epi èske mwen pa t blese menm de (sila) ki leve kont Ou yo?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 Mwen rayi yo ak yon rayisman ale nèt. Yo devni lènmi m.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Sonde mwen, O Bondye e konnen kè mwen. Mete mwen a leprèv e konnen panse mwen yo.
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 Konsa, wè si gen okenn move chemen nan mwen e mennen mwen nan chemen etènèl la.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
