< Sòm 124 >

1 Yon Sòm pou monte vè tanp lan. Yon Sòm David. Si se pa t SENYÈ a ki te pou nou, kite Israël di koulye a,
Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
2 Si se pa t SENYÈ a ki te pou nou, lè lezòm te leve kont nou yo,
Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:
3 Alò, yo t ap gen tan fin vale nou tou vivan, lè kòlè yo te limen kont nou an.
Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
4 Nan lè sa a, dlo yo t ap fin anglouti nou nèt. Kouran dlo yo ta fin pase sou nanm nou.
Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;
5 Nan lè sa a, dlo anraje yo t ap fin pase sou nanm nou.
Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.
6 Beni se SENYÈ a, ki pa t livre nou pou chire nan dan yo.
Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
7 Nanm nou gen tan fin chape tankou yon zwazo ki sòti nan pèlen a moun k ap fè lachas yo. Pèlen an fin kase e nou chape.
Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
8 Sekou nou se nan non SENYÈ a, ki te fè syèl la ak tè a.
A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.

< Sòm 124 >