Sòm 122

1 Yon Sòm pou monte vè tanp lan. Yon Sòm David. Mwen te kontan lè yo te di mwen, “Annou ale lakay SENYÈ a.”

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

2 Pye nou kanpe anndan pòtay ou yo, O Jérusalem!

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jérusalem, ki bati kon yon vil ki kole dyanm ansanm,

Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

4 sou (sila) tribi yo konn monte, menm tribi a SENYÈ yo, yon òdonans pou Israël, pou bay remèsiman a non SENYÈ a.

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

5 Paske la, twòn yo te plase pou jijman, twòn lakay David yo.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

6 Priye pou lapè Jérusalem. (Sila) ki renmen ou yo va pwospere.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

7 Ke lapè kapab anndan miray ou yo, e pwosperite nan palè ou yo.

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

8 Pou koz a frè m yo ak zanmi mwen yo, m ap di koulye a, “Ke lapè anndan ou”.

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

9 Pou koz a kay SENYÈ a, Bondye nou an, mwen va chache byen ou.

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!