Jòb 6
1 Epi Job te reponn:
Jób pedig felele, és monda:
2 “O ke doulè m ta kab peze pou mete nan balans lan, ansanm ak gwo dega ki vin sou mwen yo!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Paske li ta pi lou pase sab lanmè yo. Akoz sa a, pawòl mwen yo te tèlman san règ.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Paske flèch Toupwisan an fin antre anndan m; lespri m ap bwè pwazon. Gwo laperèz Bondye a vin alinye kont mwen.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Èske bourik mawon ranni sou zèb li, oswa bèf rele sou manje li?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Èske bagay san gou kapab manje san sèl, oswa èske pati blan nan zye poul a gen gou?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Nanm mwen p ap touche yo. Yo tankou manje abominab pou mwen.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 “O ke sa m mande ta kab rive, e ke Bondye ta ban m sa m anvi wè a!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Ke Bondye ta dakò pou kraze m nèt, ke Li ta lache men l pou retire mwen nèt!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Kite sa toujou kòm konsolasyon mwen; wi, kite mwen rejwi nan doulè k ap kraze mwen, pou m pa t renye pawòl a Sila Ki Sen an.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Ki jan fòs mwen ye, pou m ta tan? Epi kilès lafen mwen, ke m ta dwe sipòte?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Èske fòs mwen tankou wòch, o èske chè m kon bwonz?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Èske se pa ke nanpwen sekou anndan m, ke tout sajès fin chase lwen mwen?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 “Paske pou nonm ki pèdi tout espwa a, li ta dwe twouve konpasyon nan zanmi li; menm a li menm ki kon pèdi lakrent Wo Pwisan an.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Frè m yo te aji ak desepsyon kon yon ravin, kon flèv ravin ki vin sèch;
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 ki vin sal tankou glas k ap fonn kote lanèj kon kache.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Nan sezon sèch, yo pa la; lè li cho, yo disparèt sou plas yo.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Chemen a kous pa yo tòde tout kote; yo monte rive vin anyen; yo vin disparèt.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Karavàn Théma yo te vin veye; vwayajè Séba yo te gen espwa yo.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Yo te desi paske yo te mete konfyans; yo te vini la, e te etone.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Anverite, koulye a se konsa ou ye; ou wè laperèz e ou vin pè.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Èske mwen te di ou: ‘Ban m yon bagay’? Oswa m te fè yon demann anba tab pou retire nan richès ou?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Oswa ‘delivre m nan men advèsè a’? Oswa ‘rachte mwen nan men opresè sila yo’?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 “Enstwi mwen e mwen va pe la! Montre mwen kote mwen gen tò.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Kèl doulè pawòl onèt sa yo genyen! Men kisa diskou ou a pwouve?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Èske ou gen entansyon repwoche pawòl mwen yo, lè ou konnen se van ki mèt pawòl yo lè moun dekouraje nèt?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Konsa, ou ta menm tire osò pou òfelen yo e fè twòk pou zanmi ou.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Alò, souple, gade mwen e wè si se manti m ap fè nan figi ou.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Rete la, koulye a e pa kite enjistis fèt. Retounen kote m! Jiska prezan, ladwati mwen rete ladan an.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Èske gen enjistis sou lang mwen? Èske bouch mwen pa kapab distenge gou gwo malè?”
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
