Jòb 3
1 Lè l fini, Job te ouvri bouch li e te modi jou li te fèt la.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 Job te di:
És szóla Jób, és monda:
3 “Kite jou ke m te dwe fèt la peri, ak nwit ki te anonse ‘se yon gason ki fèt la.’
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Ke jou sa a kapab vin fènwa nèt. Pa kite Bondye anwo a pran swen li, ni limyè vin klere sou li.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Kite fènwa avèk gwo tenèb reklame li. Kite fènwa jou sa a modi li.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Selon nwit sa a, kite tenèb sezi li. Kite li pa gen rejwisans nan jou ane a. Kite li pa antre nan chif ki konte mwa yo.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Koute byen, kite nwit sa a rete esteril. Pa kite okenn kri lajwa antre ladann.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Kite sila ki konn modi jou yo modi jou sa a, sila ki prè pou fè Levyatan leve kò l.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Kite zetwal lannwit li yo vin etenn. Kite li espere limyè, men pa twouve l. E kite li pa wè maten vin parèt,
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 akoz li pa t fèmen ouvèti vant manman m, ni kache twoub devan zye m.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 “Poukisa mwen pa t mouri lè m te fèt? Sòti nan vant li e mouri la menm?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Poukisa jenou yo te resevwa m, e poukisa tete a, pou m ta pran?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Paske koulye a mwen t ap gen tan kouche pou m jwenn lapè; mwen t ap dòmi depi lè sa a e mwen t ap twouve repo,
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 ansanm ak wa ak konseye latè ki te rebati ansyen mazi yo pou kont yo;
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 oswa avèk prens ki te gen lò yo, ki t ap plen lakay yo ak ajan;
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Oswa kon yon fòs kouch ki kache, mwen pa t ap egziste, kon yon pitit ki pa t janm wè limyè.
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 La, mechan yo sispann fè laraj, e la moun fatige yo jwenn repo.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Prizonye yo alèz ansanm. Yo p ap tande vwa a sipèvizè a.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Ni piti, ni gran yo la. E esklav la lib de mèt li.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 “Poukisa limyè bay a sila ki soufri a, e lavi a nanm anmè a,
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 ki anvi wè lanmò, men nanpwen, e fouye plis pou twouve li pase trezò kache,
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 ki rejwi anpil e fè lwanj lè yo rive nan tonbo a?
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 Poukisa limyè bay a yon nonm ak chemen an kache a, ke Bondye te jennen tout kote a?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Paske soupi mwen yo parèt menm moman manje a rive devan ze m. Epi kri mwen yo vide tankou dlo.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Paske sa m krent lan te vini sou mwen. Sa ke m pa vle wè a te tonbe sou mwen.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 Mwen pa alèz, ni mwen pa anpè. Mwen pa jwenn repo, ni m pa kal, men se boulvèsman ki vin parèt.”
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
