Sòm 124

1 Se yon chante David pou yo chante lè y'ap moute lavil Jerizalèm. Si Seyè a pa t' kanpe pou nou, ki jan sa ta ye! Se pou pèp Izrayèl la rekonèt sa.

Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,

2 Wi, si Seyè a pa t' kanpe pou nou, lè moun yo te leve dèyè nou an,

Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:

3 yo ta vale nou tou vivan, lè yo te move sou nou an.

Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;

4 Dlo ta kouvri nou, lavalas ta pase sou nou.

Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;

5 Wi, lavalas ta pote nou ale.

Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.

6 Ann fè lwanj Seyè a ki pa kite lènmi nou yo devore nou.

Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!

7 Nou chape tankou yon ti zwezo ki chape soti nan pèlen chasè. Fil pèlen an kase. Nou chape, n' ale.

Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

8 Se Seyè a k'ap pote nou sekou, se li menm ki fè syèl la ak latè a.

A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.