< Κατα Ιωαννην 15 >

1 Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινή, καὶ ὁ πατήρ μου ὁ γεωργός ἐστιν.
[Ngah juuba amiisak anggut, eno seng Wah ah paachangte.
2 πᾶν κλῆμα ἐν ἐμοὶ μὴ φέρον καρπόν, αἴρει αὐτό, καὶ πᾶν τὸ καρπὸν φέρον, καθαίρει αὐτὸ ἵνα καρπὸν πλείονα φέρῃ.
Ngaaphaak ngaataang heh tiikmuh loong ah kheehaat eha, eno hetiik pan loong ah domjaan ih ah, enoobah singmoot choi nyia domjaan choi ang kano ehan ih dong tiik ah.
3 ἤδη ὑμεῖς καθαροί ἐστε διὰ τὸν λόγον ὃν λελάληκα ὑμῖν·
Sen loong abah ngah ih nyootsoot rum taha jun ih sa choi jen lang etan.
4 μείνατε ἐν ἐμοί, κἀγὼ ἐν ὑμῖν. καθὼς τὸ κλῆμα οὐ δύναται καρπὸν φέρειν ἀφ’ ἑαυτοῦ ἐὰν μὴ μένῃ ἐν τῇ ἀμπέλῳ, οὕτως οὐδὲ ὑμεῖς ἐὰν μὴ ἐν ἐμοὶ μένητε.
Sen loong ah nga damdoh roomtong han, ngah uh sen damdoh roomtong hang. Bangphaak ah hetiiktiik tami tiikka, heruh dowa phaakkah ah doba mi dongtiik ah. Erah likhiik sen uh nga damdoh lah angran bah sen tiik ah tami tiik kan.
5 ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος, ὑμεῖς τὰ κλήματα. ὁ μένων ἐν ἐμοὶ κἀγὼ ἐν αὐτῷ, οὗτος φέρει καρπὸν πολύν, ὅτι χωρὶς ἐμοῦ οὐ δύνασθε ποιεῖν οὐδέν.
[Ngah juuba anggut ruh, sen loong ah hephaak. O mina nga damdoh angha nyia ngah hedamdoh angtang nooba, hetiik ah ehan ih dong tiik ah; ngah laje kangbah an ih tiim uh tami ih ko.
6 ἐὰν μή τις μένῃ ἐν ἐμοί, ἐβλήθη ἔξω ὡς τὸ κλῆμα καὶ ἐξηράνθη, καὶ συνάγουσιν αὐτὸ καὶ εἰς τὸ πῦρ βάλλουσιν, καὶ καίεται.
O ang abah uh nga damdoh lah ang raabah, erah hephaak hook toom e ah ngeh ih dook haat ah likhiik ang ah; erah likhiik abah chatjoh ano we nah ba saanjotak ah.
7 ἐὰν μείνητε ἐν ἐμοὶ καὶ τὰ ῥήματά μου ἐν ὑμῖν μείνῃ, ὃ ἐὰν θέλητε αἰτήσασθε, καὶ γενήσεται ὑμῖν.
Sen loong ah nga damdoh tonghan bah nyia ngah ih nyootsoot rumhala jengkhaap ah kap anbah, sen ih tiimsuk suh nooklan erah choh ih an.
8 ἐν τούτῳ ἐδοξάσθη ὁ πατήρ μου, ἵνα καρπὸν πολὺν φέρητε καὶ γενήσεσθε ἐμοὶ μαθηταί.
Seng Wah rangka ah sen tiik senlak jun ih jat ah; emah ang anno juuba sen loong ah nga liphante ang an.
9 καθὼς ἠγάπησέν με ὁ πατήρ, κἀγὼ ἠγάπησα ὑμᾶς· μείνατε ἐν τῇ ἀγάπῃ τῇ ἐμῇ.
Seng Wah ih ngah minchan halang ah likhiik sen uh ngah ih emah minchan rumhala; erah raangtaan ih nga minchan doh tong an.
10 ἐὰν τὰς ἐντολάς μου τηρήσητε, μενεῖτε ἐν τῇ ἀγάπῃ μου, καθὼς κἀγὼ τοῦ πατρός μου τὰς ἐντολὰς τετήρηκα καὶ μένω αὐτοῦ ἐν τῇ ἀγάπῃ.
Sen loong ih nga jengdang ah kap an nooba, nga minchan doh jen tong an, ngah ih seng Wah jengdang ah kap angno heh minchan di tonglang ah likhiik ah.
11 ταῦτα λελάληκα ὑμῖν ἵνα ἡ χαρὰ ἡ ἐμὴ ἐν ὑμῖν ᾖ καὶ ἡ χαρὰ ὑμῶν πληρωθῇ.
[A baat rumhala ah langla, nga tonglang ah likhiik sen uh tenroon ih toomtong an ngeh ih baat rumhala, sen loong ah rapne ih eroon toom ih an.
12 αὕτη ἐστὶν ἡ ἐντολὴ ἡ ἐμή, ἵνα ἀγαπᾶτε ἀλλήλους καθὼς ἠγάπησα ὑμᾶς·
Nga jengdang ah langla arah: Ngah ih sen minchan rumhala ah likhiik sen uh emamah ih minchanmui an.
13 μείζονα ταύτης ἀγάπην οὐδεὶς ἔχει ἵνα τὴν ψυχὴν αὐτοῦ θῇ ὑπὲρ τῶν φίλων αὐτοῦ.
Elongthoon minchan ah langla maama joonte raang ih heh roidong jen koha rah.
14 ὑμεῖς φίλοι μού ἐστε, ἐὰν ποιῆτε ἃ ἐγὼ ἐντέλλομαι ὑμῖν.
Eno sen loong ah nga jengkhaap adoh songtong anno juuba nga joonte ih hoon an.
15 οὐκέτι λέγω ὑμᾶς δούλους, ὅτι ὁ δοῦλος οὐκ οἶδεν τί ποιεῖ αὐτοῦ ὁ κύριος· ὑμᾶς δὲ εἴρηκα φίλους, ὅτι πάντα ἃ ἤκουσα παρὰ τοῦ πατρός μου ἐγνώρισα ὑμῖν.
Sen loong asuh ngah ih nga laksuh ngeh ih takah li rumra, tiimnge liidi heh laksuh ih bah heh changte ih tiim eha erah tajatka. Erah nang ebah sen suh nga joonte li rumhala, erah thoidi seng Wah jiin nawa tiimjih chaattang loong ah thoontang baat rumhala.
16 οὐχ ὑμεῖς με ἐξελέξασθε, ἀλλ’ ἐγὼ ἐξελεξάμην ὑμᾶς καὶ ἔθηκα ὑμᾶς ἵνα ὑμεῖς ὑπάγητε καὶ καρπὸν φέρητε καὶ ὁ καρπὸς ὑμῶν μένῃ, ἵνα ὅ τι ἂν αἰτήσητε τὸν πατέρα ἐν τῷ ὀνόματί μου δῷ ὑμῖν.
Ngah sen ih danje heerah tah angkang; ngah ih senba danje rumhala. Ngah ih sen tiik senlak ehanhan toom ih jaat an ngeh ih danje rumhala, hetiik saarookwet ih tong arah likhiik ah. Erah raangtaan ih nga mendoh seng Wah jiin nawa tiimjaat suh an erah ekot ehan.
17 ταῦτα ἐντέλλομαι ὑμῖν, ἵνα ἀγαπᾶτε ἀλλήλους.
Erah raangtaan ih baat rumhala; sen loong ah wasiit ih wasiit minchanmui e an.
18 Εἰ ὁ κόσμος ὑμᾶς μισεῖ, γινώσκετε ὅτι ἐμὲ πρῶτον μεμίσηκεν.
[Arah mongrep ah ih miksuk ih hanbah, sen ih samthun ih an ngah phang miksuk rum tahang ah.
19 εἰ ἐκ τοῦ κόσμου ἦτε, ὁ κόσμος ἂν τὸ ἴδιον ἐφίλει· ὅτι δὲ ἐκ τοῦ κόσμου οὐκ ἐστέ, ἀλλ’ ἐγὼ ἐξελεξάμην ὑμᾶς ἐκ τοῦ κόσμου, διὰ τοῦτο μισεῖ ὑμᾶς ὁ κόσμος.
Sen arah mongrep mina angtan bah neng mina likhiik ih minchan theng tahan. Enoothong ngah ih sen loong ah arah hadaang dowa danje rum taha, neng mina tah angkan. Erah thoidi miksuh halan.
20 μνημονεύετε τοῦ λόγου οὗ ἐγὼ εἶπον ὑμῖν· οὐκ ἔστιν δοῦλος μείζων τοῦ κυρίου αὐτοῦ. εἰ ἐμὲ ἐδίωξαν, καὶ ὑμᾶς διώξουσιν· εἰ τὸν λόγον μου ἐτήρησαν, καὶ τὸν ὑμέτερον τηρήσουσιν.
Ngah ih baat rum taha ah samthun an; ‘dah ah mabah uh heh changte nang ih elong tah angka.’ Neng ih ngah siiwi ih rumtahang bah sen uh siiwi ehan; ngah ih nyootsoot rumtang ah kap rumta bah sen ih nyootsoot han ah uh kap etheng rumta.
21 ἀλλὰ ταῦτα πάντα ποιήσουσιν εἰς ὑμᾶς διὰ τὸ ὄνομά μου, ὅτι οὐκ οἴδασιν τὸν πέμψαντά με.
Eno sen loong nga mina angkan no siiwi ih han ang ah. Erah damdi ngah o ih daapkaat tahang warah neng ih tajat rumka.
22 εἰ μὴ ἦλθον καὶ ἐλάλησα αὐτοῖς, ἁμαρτίαν οὐκ εἴχοσαν· νῦν δὲ πρόφασιν οὐκ ἔχουσιν περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτῶν.
Neng reenah ngah lakaat dobah nyia laroongwaan kaat dobah neng loong ah rangdah nah tamoong theng rumta; aadowa ebah, neng rangdah ah biin anaan takah chorumka.
23 ὁ ἐμὲ μισῶν καὶ τὸν πατέρα μου μισεῖ.
O mina ih ngah miksuk halang seng Wah uh miksuk eha.
24 εἰ τὰ ἔργα μὴ ἐποίησα ἐν αὐτοῖς ἃ οὐδεὶς ἄλλος ἐποίησεν, ἁμαρτίαν οὐκ εἴχοσαν· νῦν δὲ καὶ ἑωράκασιν καὶ μεμισήκασιν καὶ ἐμὲ καὶ τὸν πατέρα μου.
Neng loong ah rangdah tah angtheng rumta ngah ih o uh lathaak reeka ah neng dung nah lamok reetang bah ah; tiimnge liidi, neng ih nga mamah reetang loong ah tup ih rumha, eno neng ih sek Soowah wanyiinyi miksuk hali tih.
25 ἀλλ’ ἵνα πληρωθῇ ὁ λόγος ὁ ἐν τῷ νόμῳ αὐτῶν γεγραμμένος ὅτι ἐμίσησάν με δωρεάν.
Enoothong, erah elang jaatjaat etheng angta, neng Hootthe ni banraang thiinta ah amiisak doh ang etheng: ‘Ngah tiim lathih kangdi chiik haat rum halang.’
26 ὅταν ἔλθῃ ὁ παράκλητος ὃν ἐγὼ πέμψω ὑμῖν παρὰ τοῦ πατρός, τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας ὃ παρὰ τοῦ πατρὸς ἐκπορεύεται, ἐκεῖνος μαρτυρήσει περὶ ἐμοῦ·
[Chosokte ah kaat eha—erah langla Chiiala, Rangte tiit ami ah wuubaat suh seng Wah reenawa raaha. Ngah ih seng Wah reenawa daapkaat hang, eno heh ih nga tiit ah baat han.
27 καὶ ὑμεῖς δὲ μαρτυρεῖτε, ὅτι ἀπ’ ἀρχῆς μετ’ ἐμοῦ ἐστε.
Eno, sen loong ah jaakhoh dowa ih nga damdi ang thoidoh sen ih uh nga tiit tumbaat an.

< Κατα Ιωαννην 15 >