Προς Ρωμαιους 3
1 Τί οὖν τὸ περισσὸν τοῦ Ἰουδαίου, ἢ τίς ἡ ὠφέλεια τῆς περιτομῆς;
Mennyiben különb hát a zsidó? Vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?
2 πολὺ κατὰ πάντα τρόπον. πρῶτον μὲν γὰρ ὅτι ἐπιστεύθησαν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ.
Minden tekintetben sok. Mindenek előtt az, hogy Isten rájuk bízta beszédét.
3 τί γάρ; εἰ ἠπίστησάν τινες, μὴ ἡ ἀπιστία αὐτῶν τὴν πίστιν τοῦ Θεοῦ καταργήσει;
De hát, ha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége nem teszi-e hiábavalóvá Isten hűségét?
4 μὴ γένοιτο· γινέσθω δὲ ὁ Θεὸς ἀληθής, πᾶς δὲ ἄνθρωπος ψεύστης, καθάπερ γέγραπται Ὅπως ἂν δικαιωθῇς ἐν τοῖς λόγοις σου καὶ νικήσεις ἐν τῷ κρίνεσθαί σε.
Semmiképpen! Sőt, Isten az igaz, minden ember pedig hazug, amint meg van írva: „(az Úr) igaznak bizonyul minden beszédében és győzedelmes, amikor vádolják őt.“
5 εἰ δὲ ἡ ἀδικία ἡμῶν Θεοῦ δικαιοσύνην συνίστησιν, τί ἐροῦμεν; μὴ ἄδικος ὁ Θεὸς ὁ ἐπιφέρων τὴν ὀργήν; κατὰ ἄνθρωπον λέγω.
Ha pedig a mi igazságtalanságunk Isten igazságát mutatja meg, akkor mit mondjunk? Vajon igazságtalan-e Isten, hogy minket büntet? Emberi módon szólok.
6 μὴ γένοιτο· ἐπεὶ πῶς κρινεῖ ὁ Θεὸς τὸν κόσμον;
Semmiképpen! Mert akkor hogyan ítélhetné meg Isten a világot?
7 εἰ δὲ ἡ ἀλήθεια τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ ἐμῷ ψεύσματι ἐπερίσσευσεν εἰς τὴν δόξαν αὐτοῦ, τί ἔτι κἀγὼ ὡς ἁμαρτωλὸς κρίνομαι;
Mert ha Isten igazságát az én hazugságom fokozza az ő dicsőségére, miért kárhoztattatom én mégis, mint bűnös?
8 καὶ μὴ καθὼς βλασφημούμεθα καὶ καθώς φασίν τινες ἡμᾶς λέγειν ὅτι Ποιήσωμεν τὰ κακὰ ἵνα ἔλθῃ τὰ ἀγαθά; ὧν τὸ κρίμα ἔνδικόν ἐστιν.
Ne cselekedjünk-e akkor inkább a rosszat, hogy abból jó származzék? – amint rágalmaznak minket és mondogatják, hogy mi így beszélünk. Ezeknek kárhoztatása igazságos.
9 Τί οὖν; προεχόμεθα; οὐ πάντως· προῃτιασάμεθα γὰρ Ἰουδαίους τε καὶ Ἕλληνας πάντας ὑφ’ ἁμαρτίαν εἶναι,
Hogyan van tehát? Különbek vagyunk? Semmiképpen. Hiszen az előbb már nyilvánvalóvá tettük, hogy zsidók és görögök egyaránt mind bűnben vannak,
10 καθὼς γέγραπται ὅτι Οὐκ ἔστιν δίκαιος οὐδὲ εἷς,
amint meg van írva: „Nincs egyetlen igaz ember sem.
11 οὐκ ἔστιν ὁ συνίων, οὐκ ἔστιν ὁ ἐκζητῶν τὸν Θεόν·
Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent.
12 πάντες ἐξέκλιναν, ἅμα ἠχρεώθησαν· οὐκ ἔστιν ὁ ποιῶν χρηστότητα, οὐκ ἔστιν ἕως ἑνός.
Mindnyájan elhajlottak, valamennyien haszontalanokká lettek. Nincs, aki jót cselekedjék, egyetlen egy sem.
13 τάφος ἀνεῳγμένος ὁ λάρυγξ αὐτῶν, ταῖς γλώσσαις αὐτῶν ἐδολιοῦσαν, ἰὸς ἀσπίδων ὑπὸ τὰ χείλη αὐτῶν·
Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel álnokságot szólnak. Áspis kígyó mérge van ajkuk alatt.
14 ὧν τὸ στόμα ἀρᾶς καὶ πικρίας γέμει·
Szájuk tele van átkozódással és keserűséggel.
15 ὀξεῖς οἱ πόδες αὐτῶν ἐκχέαι αἷμα,
Lábuk gyors a vérontásra.
16 σύντριμμα καὶ ταλαιπωρία ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν,
Útjaikon romlás és nyomorúság van.
17 καὶ ὁδὸν εἰρήνης οὐκ ἔγνωσαν.
A békesség útját pedig nem ismerik.
18 οὐκ ἔστιν φόβος Θεοῦ ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν.
Nincs Isten félelme a szemük előtt.“
19 Οἴδαμεν δὲ ὅτι ὅσα ὁ νόμος λέγει τοῖς ἐν τῷ νόμῳ λαλεῖ, ἵνα πᾶν στόμα φραγῇ καὶ ὑπόδικος γένηται πᾶς ὁ κόσμος τῷ Θεῷ·
Azt pedig tudjuk, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ Isten ítélete alá kerüljön.
20 διότι ἐξ ἔργων νόμου οὐ δικαιωθήσεται πᾶσα σὰρξ ἐνώπιον αὐτοῦ· διὰ γὰρ νόμου ἐπίγνωσις ἁμαρτίας.
A törvény cselekedeteiből tehát senki sem igazulhat meg Isten előtt. A törvény csak a bűn felismerésére való.
21 Νυνὶ δὲ χωρὶς νόμου δικαιοσύνη Θεοῦ πεφανέρωται, μαρτυρουμένη ὑπὸ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν,
Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták.
22 δικαιοσύνη δὲ Θεοῦ διὰ πίστεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, εἰς πάντας τοὺς πιστεύοντας· οὐ γάρ ἐστιν διαστολή·
Istennek ebben az igazságában a Jézus Krisztusban való hit által részesülnek mindazok, akik hisznek. Mert nincs különbség:
23 πάντες γὰρ ἥμαρτον καὶ ὑστεροῦνται τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ,
Mindnyájan vétkeztek és nincs részük Isten dicsőségében.
24 δικαιούμενοι δωρεὰν τῇ αὐτοῦ χάριτι διὰ τῆς ἀπολυτρώσεως τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ·
De megigazulnak Isten ingyen kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,
25 ὃν προέθετο ὁ Θεὸς ἱλαστήριον διὰ πίστεως ἐν τῷ αὐτοῦ αἵματι, εἰς ἔνδειξιν τῆς δικαιοσύνης αὐτοῦ διὰ τὴν πάρεσιν τῶν προγεγονότων ἁμαρτημάτων
akit Isten engesztelő áldozatul rendelt, hogy akik vérében hisznek, meglássák igazságát. Isten a korábban elkövetett bűnöket elnézte
26 ἐν τῇ ἀνοχῇ τοῦ Θεοῦ, πρὸς τὴν ἔνδειξιν τῆς δικαιοσύνης αὐτοῦ ἐν τῷ νῦν καιρῷ, εἰς τὸ εἶναι αὐτὸν δίκαιον καὶ δικαιοῦντα τὸν ἐκ πίστεως Ἰησοῦ.
hosszútűrésében, hogy e mostani időben bizonyítsa igazságát, hogy ő igaz, és megigazítja azokat, akik Jézusban hisznek.
27 Ποῦ οὖν ἡ καύχησις; ἐξεκλείσθη. διὰ ποίου νόμου; τῶν ἔργων; οὐχί, ἀλλὰ διὰ νόμου πίστεως.
Hol van tehát a dicsekedés? Lehetetlenné lett. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által.
28 λογιζόμεθα γὰρ δικαιοῦσθαι πίστει ἄνθρωπον χωρὶς ἔργων νόμου.
Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedete nélkül.
29 ἢ Ἰουδαίων ὁ Θεὸς μόνον; οὐχὶ καὶ ἐθνῶν; ναὶ καὶ ἐθνῶν,
Vagy Isten csak a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
30 εἴπερ εἷς ὁ Θεός, ὃς δικαιώσει περιτομὴν ἐκ πίστεως καὶ ἀκροβυστίαν διὰ τῆς πίστεως.
Mert egy az Isten, aki megigazítja a zsidót hitből, a pogányt pedig hit által.
31 νόμον οὖν καταργοῦμεν διὰ τῆς πίστεως; μὴ γένοιτο, ἀλλὰ νόμον ἱστάνομεν.
A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük a hit által? Semmiképpen. Sőt inkább a törvényt megerősítjük.
