Ψαλμοί 2

1 Διά τι εφρύαξαν τα έθνη και οι λαοί εμελέτησαν μάταια;

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 Παρεστάθησαν οι βασιλείς της γης, και οι άρχοντες συνήχθησαν ομού, κατά του Κυρίου, και κατά του χριστού αυτού, λέγοντες,

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 Ας διασπάσωμεν τους δεσμούς αυτών, και ας απορρίψωμεν αφ' ημών τας αλύσεις αυτών.

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 Ο καθήμενος εν ουρανοίς θέλει γελάσει· ο Κύριος θέλει εκμυκτηρίσει αυτούς.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 Τότε θέλει λαλήσει προς αυτούς εν τη οργή αυτού, και εν τω θυμώ αυτού θέλει συνταράξει αυτούς.

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 Αλλ' εγώ, θέλει ειπεί, έχρισα τον Βασιλέα μου επί Σιών, το όρος το άγιόν μου.

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 Εγώ θέλω αναγγείλει το πρόσταγμα· ο Κύριος είπε προς εμέ, Υιός μου είσαι σύ· εγώ σήμερον σε εγέννησα·

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 Ζήτησον παρ' εμού, και θέλω σοι δώσει τα έθνη κληρονομίαν σου, και ιδιοκτησίαν σου τα πέρατα της γής·

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 θέλεις ποιμάνει αυτούς εν ράβδω σιδηρά· ως σκεύος κεραμέως θέλεις συντρίψει αυτούς.

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 Τώρα λοιπόν, βασιλείς, συνετίσθητε· διδάχθητε, κριταί της γης.

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Δουλεύετε τον Κύριον εν φόβω και αγάλλεσθε εν τρόμω.

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Φιλείτε τον Υιόν, μήποτε οργισθή, και απολεσθήτε εκ της οδού, όταν εξαφθή ταχέως ο θυμός αυτού. Μακάριοι πάντες οι πεποιθότες επ' αυτόν.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!