Ψαλμοί 135
1 Αινείτε τον Κύριον. Αινείτε το όνομα του Κυρίου· αινείτε, δούλοι του Κυρίου,
Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!
2 Οι ιστάμενοι εν τω οίκω του Κυρίου, εν ταις αυλαίς του οίκου του Θεού ημών.
A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
3 Αινείτε τον Κύριον, διότι αγαθός ο Κύριος· ψαλμωδήσατε εις το όνομα αυτού, διότι είναι τερπνόν.
Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges!
4 Διότι τον Ιακώβ εξέλεξεν εις εαυτόν ο Κύριος, τον Ισραήλ εις θησαυρόν αυτού.
Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
5 Διότι εγώ εγνώρισα ότι μέγας ο Κύριος· και ο Κύριος ημών είναι υπέρ πάντας τους θεούς.
Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
6 Πάντα όσα ηθέλησεν ο Κύριος εποίησεν, εν τω ουρανώ και εν τη γη, εν ταις θαλάσσαις και εν πάσαις ταις αβύσσοις.
Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
7 Αναβιβάζει νεφέλας από των εσχάτων της γής· κάμνει αστραπάς διά βροχήν· εκβάλλει ανέμους εκ των θησαυρών αυτού.
Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból.
8 Όστις επάταξε τα πρωτότοκα της Αιγύπτου, από ανθρώπου έως κτήνους·
A ki megverte Égyiptom elsőszülötteit, az emberétől a baroméig.
9 εξαπέστειλε σημεία και τέρατα εις το μέσον σου, Αίγυπτε, επί τον Φαραώ και επί πάντας τους δούλους αυτού.
Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
10 Όστις επάταξεν έθνη μεγάλα και απέκτεινε βασιλείς κραταιούς·
A ki megvert sok népet, és megölt erős királyokat:
11 τον Σηών, βασιλέα των Αμορραίων, και τον Ωγ, βασιλέα της Βασάν, και πάσας τας βασιλείας Χαναάν·
Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
12 και έδωκε την γην αυτών κληρονομίαν, κληρονομίαν εις τον Ισραήλ τον λαόν αυτού.
És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.
13 Το όνομά σου, Κύριε, μένει εις τον αιώνα· το μνημόσυνόν σου, Κύριε, εις γενεάν και γενεάν.
Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged.
14 Διότι θέλει κρίνει ο Κύριος τον λαόν αυτού· και τους δούλους αυτού θέλει ελεήσει.
Mert birája az Úr az ő népének, és könyörületes az ő szolgái iránt.
15 Τα είδωλα των εθνών είναι αργύριον και χρυσίον, έργον χειρών ανθρώπου.
A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
16 Στόμα έχουσι και δεν λαλούσιν· οφθαλμούς έχουσι και δεν βλέπουσιν.
Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
17 Ώτα έχουσι και δεν ακούουσιν· ουδέ είναι πνοή εν τω στόματι αυτών.
Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
18 Όμοιοι αυτών ας γείνωσιν οι ποιούντες αυτά· πας ο ελπίζων επ' αυτά
Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, és mindazok, a kik bíznak bennök.
19 Οίκος Ισραήλ, ευλογήσατε τον Κύριον· οίκος Ααρών, ευλογήσατε τον Κύριον·
Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!
20 οίκος Λευΐ, ευλογήσατε τον Κύριον· οι φοβούμενοι τον Κύριον, ευλογήσατε τον Κύριον.
Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
21 Ευλογητός ο Κύριος εν Σιών, ο κατοικών εν Ιερουσαλήμ. Αλληλούϊα.
Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!
