Παροιμίαι 24
1 Μη ζήλευε τους κακούς ανθρώπους, μηδέ επιθύμει να ήσαι μετ' αυτών·
Ne irigykedjél a rosszaság embereire, és ne kívánkozzál velök lenni;
2 διότι η καρδία αυτών μελετά καταδυνάστευσιν, και τα χείλη αυτών λαλούσι κακουργίας.
mert pusztítást gondol ki szívök és bajt beszélnek ajkaik.
3 Διά της σοφίας οικοδομείται οίκος και διά της συνέσεως στερεόνεται.
Bölcsesség által épül fel a ház és értelem által szilárdul meg;
4 Και διά της γνώσεως τα ταμεία θέλουσι γεμισθή από παντός πολυτίμου και ευφροσύνου πλούτου.
és tudás által telnek meg a kamarák, mindennemű drága és kedves vagyonnal.
5 Ο σοφός άνθρωπος ισχύει, και ο άνθρωπος ο φρόνιμος αυξάνει δύναμιν.
Bölcs férfi hatalmas és a tudás embere bátor erejű.
6 Διότι διά σοφών βουλών θέλεις κάμει τον πόλεμόν σου· εκ του πλήθους δε των συμβούλων προέρχεται σωτηρία.
Mert útmutatásokkal viselhetsz háborút, és győzelem van a tanácsosok sokaságában.
7 Η σοφία είναι παραπολύ υψηλή διά τον άφρονα· δεν θέλει ανοίξει το στόμα αυτού εν τη πύλη.
Magas az oktalannak a bölcsesség: a kapuban nem nyitja meg a száját.
8 Όστις μελετά να πράξη κακόν, θέλει ονομασθή ανήρ κακεντρεχής.
A ki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt fondorlatok emberének hívják.
9 Η μελέτη της αφροσύνης είναι αμαρτία· και ο χλευαστής βδέλυγμα εις τους ανθρώπους.
Oktalanság gondolata a vétek, és utálata az embereknek a csúfoló.
10 Εάν μικροψυχήσης εν τη ημέρα της συμφοράς, μικρά είναι η δύναμίς σου.
Ha elernyedtél a szükség napján, szűknek bizonyult az erőd.
11 Ελευθέρονε τους συρομένους εις θάνατον, και μη αποσύρου από των όντων εις ακμήν σφαγής.
Mentsd meg a halálra vitteket, és a megölésre támolygókat hát ha elvonnád.
12 Εάν είπης, Ιδού, ημείς δεν εξεύρομεν τούτο· δεν γνωρίζει ο σταθμίζων τας καρδίας; και ο φυλάττων την ψυχήν σου και αποδίδων εις έκαστον κατά τα έργα αυτού, δεν εξεύρει;
Ha azt mondod: lám nem tudtunk róla, nemde a szívek meghatározója, ő ügyel rá, és lelked megóvója – ő tudja, és viszonoz az embernek tette szerint.
13 Υιέ μου, φάγε μέλι, διότι είναι καλόν· και κηρήθραν, διότι είναι γλυκεία επί του ουρανίσκον σου·
Egyél, fiam, mézet, mert jó, és színméz édes az ínyednek:
14 Τοιαύτη θέλει είσθαι εις την ψυχήν σου η γνώσις της σοφίας· όταν εύρης αυτήν, τότε θέλεις λάβει αμοιβήν, και η ελπίς σου δεν θέλει εκκοπή.
ilyen, tudd meg, a bölcsesség a te lelkednek; ha megtaláltad, van jövendő és reményed nem írtatik ki.
15 Μη στήνε παγίδα, ω άνομε, κατά της κατοικίας του δικαίου· μη ταράξης τον τόπον της αναπαύσεως αυτού·
Ne leselkedjél, te gonosz, az igaznak hajlékára, ne pusztítsd el heverő helyét;
16 διότι ο δίκαιος πίπτει επτάκις και σηκόνεται· αλλ' οι ασεβείς θέλουσι πέσει εις όλεθρον.
mert hétszer elesik az igaz, de fölkel, de a gonoszok megbotlanak a szerencsétlenségben.
17 Εις την πτώσιν του εχθρού σου μη χαρής· και εις το ολίσθημα αυτού ας μη ευφραίνεται η καρδία σου·
Midőn elesik az ellenséged, ne örülj, s midőn megbotlik, ne vigadjon szíved;
18 Μήποτε ο Κύριος ίδη και φανή τούτο κακόν εις τους οφθαλμούς αυτού και μεταστρέψη τον θυμόν αυτού απ' αυτού.
nehogy lássa az Örökkévaló és rossznak tetszenék szemeiben és elfordítaná tőle haragját.
19 Μη αγανάκτει περί των πονηρευομένων· μη ζήλευε τους ασεβείς·
Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irigykedjél a gonoszokra;
20 διότι δεν θέλει έχει τέλος αγαθόν ο κακός· ο λύχνος των ασεβών θέλει σβεσθή.
mert nem lesz jövendője a rossznak, a gonoszok mécsese kialszik.
21 Υιέ μου, φοβού τον Κύριον και τον βασιλέα· και μη έχε συγκοινωνίαν μετά στασιαστών·
Féljed az Örökkévalót, fiam, és a királyt, az elszakadókkal ne állj össze;
22 διότι η συμφορά αυτών θέλει επέλθει εξαίφνης· και τις γνωρίζει αμφοτέρων τας τιμωρίας;
mert hírtelen támad szerencsétlenségük, és mindkettejük balvégzetét ki ismeri?
23 Ταύτα προσέτι είναι διά τους σοφούς. Η προσωποληψία εν τη κρίσει δεν είναι καλόν.
Ezek is bölcsektől valók. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24 Τον λέγοντα προς τον ασεβή, Είσαι δίκαιος, τούτον οι λαοί θέλουσι καταρασθή και τα έθνη θέλουσι βδελύττεσθαι·
A ki azt mondja a gonosznak: igaz vagy, azt átkozzák a népek, szidják a nemzetek;
25 αλλ' εις τους ελέγχοντας αυτόν θέλει είσθαι χάρις, και ευλογία αγαθών θέλει ελθεί επ' αυτούς.
de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és reájuk száll a jónak áldása.
26 Όστις αποκρίνεται λόγους ορθούς, είναι ως ο φιλών τα χείλη.
Az ajkakat csókolja, a ki helyes szavakkal válaszol.
27 Διάταττε το έργον σου έξω και προετοίμαζε αυτό εις σεαυτόν εν τω αγρώ· και έπειτα οικοδόμησον τον οίκόν σου.
Készítsd el odakünn munkádat, és intézd el azt magadnak a mezőn; azután építsd fel házadat.
28 Μη ήσο μάρτυς άδικος κατά του πλησίον σου, μηδέ απάτα διά των χειλέων σου.
Ne légy ok nélkül tanú felebarátod ellen; vajon ámítanád-e ajkaiddal?
29 Μη είπης, Καθώς έκαμεν εις εμέ, ούτω θέλω κάμει εις αυτόν· θέλω αποδώσει εις τον άνθρωπον κατά το έργον αυτού.
Ne mondd: amint velem tett, úgy teszek ő vele, viszonzok az embernek tette szerint.
30 Διέβαινον διά του αγρού του οκνηρού και διά του αμπελώνος του ανθρώπου του ενδεούς φρενών·
Rest ember mezeje mellett mentem el, és esztelen ember szőlleje mellett;
31 και ιδού, πανταχού είχον βλαστήσει άκανθαι· κνίδαι είχον σκεπάσει το πρόσωπον αυτού, και το λιθόφραγμα αυτού ήτο κατακεκρημνισμένον.
s íme egészen benőtte a tövis, ellepte színét a csalán, és kőfala le volt rombolva.
32 Τότε εγώ θεωρήσας εσυλλογίσθην εν τη καρδία μου· είδον, και έλαβον διδασκαλίαν.
Néztem én, ráfordítottam szívemet, láttam, tanulságot vettem.
33 Ολίγος ύπνος, ολίγος νυσταγμός, ολίγη συμπλοκή των χειρών εις τον ύπνον·
Egy kis alvás, egy kis szendergés, egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj;
34 έπειτα η πτωχεία σου έρχεται ως ταχυδρόμος, και η ένδειά σου ως ανήρ ένοπλος.
majd el jön vándorként a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
