Ἰώβ 35
1 Και επανέλαβεν ο Ελιού και είπε·
Tovább is felele Elihu, és monda:
2 Στοχάζεσαι ότι είναι ορθόν τούτο, το οποίον είπας, Είμαι δικαιότερος του Θεού;
Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
3 Διότι είπας, Τις ωφέλεια θέλει είσθαι εις σε; Τι κέρδος θέλω λάβει εκ τούτου μάλλον παρά εκ της αμαρτίας μου;
Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
4 Εγώ θέλω αποκριθή προς σε και προς τους φίλους σου μετά σου.
Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
5 Ανάβλεψον εις τους ουρανούς και ιδέ· και θεώρησον τα νέφη, πόσον υψηλότερά σου είναι.
Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
6 Εάν αμαρτάνης, τι πράττεις κατ' αυτού; ή αν αι παραβάσεις σου πολλαπλασιασθώσι, τι κατορθόνεις κατ' αυτού;
Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?
7 Εάν ήσαι δίκαιος, τι θέλεις δώσει εις αυτόν; ή τι θέλει λάβει εκ της χειρός σου;
Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?
8 Η ασέβειά σου δύναται να βλάψη άνθρωπον ως σέ· και η δικαιοσύνη σου δύναται να ωφελήση υιόν ανθρώπου.
Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.
9 Εκ του πλήθους των καταθλιβόντων καταβοώσι· κραυγάζουσιν ένεκεν του βραχίονος των ισχυρών·
A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
10 Αλλ' ουδείς λέγει, που είναι ο Θεός ο Ποιητής μου, όστις δίδει άσματα εις την νύκτα,
De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;
11 Όστις συνετίζει ημάς υπέρ τα κτήνη της γης, και σοφίζει ημάς υπέρ τα πετεινά του ουρανού;
A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
12 Εκεί βοώσι διά την υπερηφανίαν των πονηρών, δεν θέλει όμως αποκριθή.
Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
13 Ο Θεός βεβαίως δεν θέλει εισακούσει της ματαιολογίας, ουδέ θέλει επιβλέψει ο Παντοδύναμος εις αυτήν·
Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
14 πόσον ολιγώτερον όταν συ λέγης, ότι δεν θέλεις ιδεί αυτόν· η κρίσις όμως είναι ενώπιον αυτού· όθεν έχε το θάρρος σου επ' αυτόν.
Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!
15 Αλλά τώρα, επειδή δεν επεσκέφθη εν τω θυμώ αυτού και δεν παρετήρησε μετά μεγάλης αυστηρότητος,
Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
16 διά τούτο ο Ιώβ ανοίγει το στόμα αυτού ματαίως· επισωρεύει λόγους εν αγνωσία.
Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.
