Ἰώβ 26
1 Και απεκρίθη ο Ιώβ και είπε·
Jób pedig felele, és monda:
2 Πόσον εβοήθησας τον αδύνατον· έσωσας βραχίονα ανίσχυρον.
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3 Πόσον συνεβούλευσας τον άσοφον και εντελή σύνεσιν έδειξας
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4 Προς τίνα απήγγειλας τους λόγους; και τίνος πνοή εξήλθεν από σου;
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5 Οι νεκροί τρέμουσιν αυτόν υποκάτωθεν των υδάτων, και οι συγκατοικούντες μετ' αυτών.
A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol h7585)
7 Εκτείνει τον βορέαν επί το κενόν· κρεμά την γην επί το μηδέν.
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Δεσμεύει τα ύδατα εις τας νεφέλας αυτού· και η νεφέλη δεν σχίζεται υποκάτω αυτών.
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
9 Σκεπάζει το πρόσωπον του θρόνου αυτού· εκτείνει το νέφος αυτού επ' αυτόν.
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
10 Περιεκύκλωσε τα ύδατα με όρια, έως της συντελείας του φωτός και του σκότους.
Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
11 Οι στύλοι του ουρανού τρέμουσι και εξίστανται από της επιτιμήσεως αυτού.
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12 Ταράττει την θάλασσαν διά της δυνάμεως αυτού, και διά της συνέσεως αυτού καταδαμάζει την υπερηφανίαν αυτής.
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13 Διά του πνεύματος αυτού εκόσμησε τους ουρανούς· η χειρ αυτού εσχημάτισε τον συστρεφόμενον όφιν.
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Ιδού, ταύτα είναι μέρη των οδών αυτού· αλλά πόσον ελάχιστον πράγμα ακούομεν περί αυτού; την δε βροντήν της δυνάμεως αυτού τις δύναται να εννοήση;
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
