< Ψαλμοί 120 >

1 ᾠδὴ τῶν ἀναβαθμῶν πρὸς κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαί με ἐκέκραξα καὶ εἰσήκουσέν μου
A Jehová llamé estando en angustia; y él me respondió.
2 κύριε ῥῦσαι τὴν ψυχήν μου ἀπὸ χειλέων ἀδίκων καὶ ἀπὸ γλώσσης δολίας
Jehová, escapa mi alma del labio mentiroso: de la lengua engañosa.
3 τί δοθείη σοι καὶ τί προστεθείη σοι πρὸς γλῶσσαν δολίαν
¿Qué te dará a ti, o qué te añadirá la lengua engañosa?
4 τὰ βέλη τοῦ δυνατοῦ ἠκονημένα σὺν τοῖς ἄνθραξιν τοῖς ἐρημικοῖς
Es como saetas de valiente agudas con brasas de enebros.
5 οἴμμοι ὅτι ἡ παροικία μου ἐμακρύνθη κατεσκήνωσα μετὰ τῶν σκηνωμάτων Κηδαρ
¡Ay de mí que peregrino en Mesec: habito con las tiendas de Cedar!
6 πολλὰ παρῴκησεν ἡ ψυχή μου
Mucho se detiene mi alma con los que aborrecen la paz.
7 μετὰ τῶν μισούντων τὴν εἰρήνην ἤμην εἰρηνικός ὅταν ἐλάλουν αὐτοῖς ἐπολέμουν με δωρεάν
Yo soy pacífico; y cuando hablo, ellos guerrean.

< Ψαλμοί 120 >