Ψαλμοί 120

1 ᾠδὴ τῶν ἀναβαθμῶν πρὸς κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαί με ἐκέκραξα καὶ εἰσήκουσέν μου

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

2 κύριε ῥῦσαι τὴν ψυχήν μου ἀπὸ χειλέων ἀδίκων καὶ ἀπὸ γλώσσης δολίας

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

3 τί δοθείη σοι καὶ τί προστεθείη σοι πρὸς γλῶσσαν δολίαν

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

4 τὰ βέλη τοῦ δυνατοῦ ἠκονημένα σὺν τοῖς ἄνθραξιν τοῖς ἐρημικοῖς

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

5 οἴμμοι ὅτι ἡ παροικία μου ἐμακρύνθη κατεσκήνωσα μετὰ τῶν σκηνωμάτων Κηδαρ

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

6 πολλὰ παρῴκησεν ἡ ψυχή μου

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

7 μετὰ τῶν μισούντων τὴν εἰρήνην ἤμην εἰρηνικός ὅταν ἐλάλουν αὐτοῖς ἐπολέμουν με δωρεάν

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.