Θρῆνοι 3
1 ἐγὼ ἀνὴρ ὁ βλέπων πτωχείαν ἐν ῥάβδῳ θυμοῦ αὐτοῦ ἐπ’ ἐμέ
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 παρέλαβέν με καὶ ἀπήγαγεν εἰς σκότος καὶ οὐ φῶς
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 πλὴν ἐν ἐμοὶ ἐπέστρεψεν χεῖρα αὐτοῦ ὅλην τὴν ἡμέραν
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 ἐπαλαίωσεν σάρκας μου καὶ δέρμα μου ὀστέα μου συνέτριψεν
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 ἀνῳκοδόμησεν κατ’ ἐμοῦ καὶ ἐκύκλωσεν κεφαλήν μου καὶ ἐμόχθησεν
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 ἐν σκοτεινοῖς ἐκάθισέν με ὡς νεκροὺς αἰῶνος
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 ἀνῳκοδόμησεν κατ’ ἐμοῦ καὶ οὐκ ἐξελεύσομαι ἐβάρυνεν χαλκόν μου
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 καί γε κεκράξομαι καὶ βοήσω ἀπέφραξεν προσευχήν μου
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 ἀνῳκοδόμησεν ὁδούς μου ἐνέφραξεν τρίβους μου ἐτάραξεν
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 ἄρκος ἐνεδρεύουσα αὐτός μοι λέων ἐν κρυφαίοις
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 κατεδίωξεν ἀφεστηκότα καὶ κατέπαυσέν με ἔθετό με ἠφανισμένην
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 ἐνέτεινεν τόξον αὐτοῦ καὶ ἐστήλωσέν με ὡς σκοπὸν εἰς βέλος
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 εἰσήγαγεν τοῖς νεφροῖς μου ἰοὺς φαρέτρας αὐτοῦ
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 ἐγενήθην γέλως παντὶ λαῷ μου ψαλμὸς αὐτῶν ὅλην τὴν ἡμέραν
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 ἐχόρτασέν με πικρίας ἐμέθυσέν με χολῆς
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 καὶ ἐξέβαλεν ψήφῳ ὀδόντας μου ἐψώμισέν με σποδόν
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 καὶ ἀπώσατο ἐξ εἰρήνης ψυχήν μου ἐπελαθόμην ἀγαθὰ
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 καὶ εἶπα ἀπώλετο νεῖκός μου καὶ ἡ ἐλπίς μου ἀπὸ κυρίου
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 ἐμνήσθην ἀπὸ πτωχείας μου καὶ ἐκ διωγμοῦ μου πικρίας καὶ χολῆς μου
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 μνησθήσεται καὶ καταδολεσχήσει ἐπ’ ἐμὲ ἡ ψυχή μου
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 ταύτην τάξω εἰς τὴν καρδίαν μου διὰ τοῦτο ὑπομενῶ
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 ἀγαθὸς κύριος τοῖς ὑπομένουσιν αὐτόν ψυχῇ ἣ ζητήσει αὐτὸν ἀγαθὸν
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 καὶ ὑπομενεῖ καὶ ἡσυχάσει εἰς τὸ σωτήριον κυρίου
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 ἀγαθὸν ἀνδρὶ ὅταν ἄρῃ ζυγὸν ἐν νεότητι αὐτοῦ
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 καθήσεται κατὰ μόνας καὶ σιωπήσεται ὅτι ἦρεν ἐφ’ ἑαυτῷ
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 δώσει τῷ παίοντι αὐτὸν σιαγόνα χορτασθήσεται ὀνειδισμῶν
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 ὅτι οὐκ εἰς τὸν αἰῶνα ἀπώσεται κύριος
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 ὅτι ὁ ταπεινώσας οἰκτιρήσει κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 ὅτι οὐκ ἀπεκρίθη ἀπὸ καρδίας αὐτοῦ καὶ ἐταπείνωσεν υἱοὺς ἀνδρός
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 τοῦ ταπεινῶσαι ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ πάντας δεσμίους γῆς
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 τοῦ ἐκκλῖναι κρίσιν ἀνδρὸς κατέναντι προσώπου ὑψίστου
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 καταδικάσαι ἄνθρωπον ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν κύριος οὐκ εἶπεν
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 τίς οὕτως εἶπεν καὶ ἐγενήθη κύριος οὐκ ἐνετείλατο
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 ἐκ στόματος ὑψίστου οὐκ ἐξελεύσεται τὰ κακὰ καὶ τὸ ἀγαθόν
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 τί γογγύσει ἄνθρωπος ζῶν ἀνὴρ περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 ἐξηρευνήθη ἡ ὁδὸς ἡμῶν καὶ ἠτάσθη καὶ ἐπιστρέψωμεν ἕως κυρίου
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 ἀναλάβωμεν καρδίας ἡμῶν ἐπὶ χειρῶν πρὸς ὑψηλὸν ἐν οὐρανῷ
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 ἡμαρτήσαμεν ἠσεβήσαμεν καὶ οὐχ ἱλάσθης
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 ἐπεσκέπασας ἐν θυμῷ καὶ ἀπεδίωξας ἡμᾶς ἀπέκτεινας οὐκ ἐφείσω
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 ἐπεσκέπασας νεφέλην σεαυτῷ εἵνεκεν προσευχῆς
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 καμμύσαι με καὶ ἀπωσθῆναι ἔθηκας ἡμᾶς ἐν μέσῳ τῶν λαῶν
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 διήνοιξαν ἐφ’ ἡμᾶς τὸ στόμα αὐτῶν πάντες οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 φόβος καὶ θυμὸς ἐγενήθη ἡμῖν ἔπαρσις καὶ συντριβή
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 ἀφέσεις ὑδάτων κατάξει ὁ ὀφθαλμός μου ἐπὶ τὸ σύντριμμα τῆς θυγατρὸς τοῦ λαοῦ μου
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 ὁ ὀφθαλμός μου κατεπόθη καὶ οὐ σιγήσομαι τοῦ μὴ εἶναι ἔκνηψιν
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 ἕως οὗ διακύψῃ καὶ ἴδῃ κύριος ἐξ οὐρανοῦ
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 ὁ ὀφθαλμός μου ἐπιφυλλιεῖ ἐπὶ τὴν ψυχήν μου παρὰ πάσας θυγατέρας πόλεως
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 θηρεύοντες ἐθήρευσάν με ὡς στρουθίον οἱ ἐχθροί μου δωρεάν
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 ἐθανάτωσαν ἐν λάκκῳ ζωήν μου καὶ ἐπέθηκαν λίθον ἐπ’ ἐμοί
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 ὑπερεχύθη ὕδωρ ἐπὶ κεφαλήν μου εἶπα ἀπῶσμαι
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 ἐπεκαλεσάμην τὸ ὄνομά σου κύριε ἐκ λάκκου κατωτάτου
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 φωνήν μου ἤκουσας μὴ κρύψῃς τὰ ὦτά σου εἰς τὴν δέησίν μου
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 εἰς τὴν βοήθειάν μου ἤγγισας ἐν ᾗ σε ἡμέρᾳ ἐπεκαλεσάμην εἶπάς μοι μὴ φοβοῦ
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 ἐδίκασας κύριε τὰς δίκας τῆς ψυχῆς μου ἐλυτρώσω τὴν ζωήν μου
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 εἶδες κύριε τὰς ταραχάς μου ἔκρινας τὴν κρίσιν μου
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 εἶδες πᾶσαν τὴν ἐκδίκησιν αὐτῶν εἰς πάντας διαλογισμοὺς αὐτῶν ἐν ἐμοί
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 ἤκουσας τὸν ὀνειδισμὸν αὐτῶν πάντας τοὺς διαλογισμοὺς αὐτῶν κατ’ ἐμοῦ
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 χείλη ἐπανιστανομένων μοι καὶ μελέτας αὐτῶν κατ’ ἐμοῦ ὅλην τὴν ἡμέραν
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 καθέδραν αὐτῶν καὶ ἀνάστασιν αὐτῶν ἐπίβλεψον ἐπὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 ἀποδώσεις αὐτοῖς ἀνταπόδομα κύριε κατὰ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν αὐτῶν
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 ἀποδώσεις αὐτοῖς ὑπερασπισμὸν καρδίας μόχθον σου αὐτοῖς
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 καταδιώξεις ἐν ὀργῇ καὶ ἐξαναλώσεις αὐτοὺς ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ κύριε
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
