< Προς Ρωμαιους 13 >
1 πασα ψυχη εξουσιαις υπερεχουσαις υποτασσεσθω ου γαρ εστιν εξουσια ει μη υπο θεου αι δε ουσαι εξουσιαι υπο [ του ] θεου τεταγμεναι εισιν
Ke fakavaivai ʻae tangata kotoa pē ki ke pule ʻoku māʻolunga. He ʻoku ʻikai ha pule kae mei he ʻOtua: pea ko e kau pule ʻoku ai, ʻoku tuʻutuʻuni ia ʻe he ʻOtua.
2 ωστε ο αντιτασσομενος τη εξουσια τη του θεου διαταγη ανθεστηκεν οι δε ανθεστηκοτες εαυτοις κριμα ληψονται
Ko ia ʻoku angatuʻu ki he pule, ʻoku angatuʻu ki he tuʻutuʻuni ʻae ʻOtua: pea ko kinautolu ʻoku angatuʻu, te nau maʻu kiate kinautolu ʻae tautea.
3 οι γαρ αρχοντες ουκ εισιν φοβος των αγαθων εργων αλλα των κακων θελεις δε μη φοβεισθαι την εξουσιαν το αγαθον ποιει και εξεις επαινον εξ αυτης
He ko e kau pule ʻoku ʻikai ko e fakailifia ki he ngaahi ngāue lelei, ka ki he kovi. Pea ko ho loto ke ʻoua naʻa manavahē koe ki he pule? Fai ʻaia ʻoku lelei, pea te ke maʻu mei ai ʻae fakamālō:
4 θεου γαρ διακονος εστιν σοι εις το αγαθον εαν δε το κακον ποιης φοβου ου γαρ εικη την μαχαιραν φορει θεου γαρ διακονος εστιν εις οργην εκδικος τω το κακον πρασσοντι
He ko e tamaioʻeiki ʻae ʻOtua ia kiate koe ki he lelei. Pea kapau ʻoku ke fai ʻaia ʻoku kovi, ke ke manavahē; he ʻoku ʻikai ke toʻo noa pē ʻe ia ʻae heletā: he ko e tamaioʻeiki ia ʻae ʻOtua, ko e fai totongi ia ke tautea kiate ia ʻoku fai kovi.
5 διο αναγκη υποτασσεσθαι ου μονον δια την οργην αλλα και δια την συνειδησιν
Ko ia ʻoku totonu ke mou fakavaivai, ʻo ʻikai pe naʻa ai ha tautea, ka koeʻuhi ko hono totonu.
6 δια τουτο γαρ και φορους τελειτε λειτουργοι γαρ θεου εισιν εις αυτο τουτο προσκαρτερουντες
Ko e meʻa ko ia ke mou ʻatu ai ʻae tukuhau foki: he ko e kau tamaioʻeiki ʻae ʻOtua ʻakinautolu, ʻoku tokanga ʻo fai maʻu ki he meʻa ni pē.
7 αποδοτε ουν πασιν τας οφειλας τω τον φορον τον φορον τω το τελος το τελος τω τον φοβον τον φοβον τω την τιμην την τιμην
Ko ia ke ʻatu ki he kakai kotoa pē ʻaia ʻoku totonu: ʻae tukuhau kiate ia ʻoku totonu ki ai ʻae tukuhau; ko e totongi kiate ia ʻoku ʻaʻana totonu ʻae totongi; ko e manavahē kiate ia ʻoku ʻaʻana totonu ʻae manavahē; mo e fakaʻapaʻapa kiate ia ʻoku ʻaʻana totonu ʻae fakaʻapaʻapa.
8 μηδενι μηδεν οφειλετε ει μη το αγαπαν αλληλους ο γαρ αγαπων τον ετερον νομον πεπληρωκεν
ʻOua naʻa taʻetotongi ha meʻa ki ha taha, ka mou feʻofaʻaki pē kiate kimoutolu: he ko ia ʻoku ʻofa ki ha tokotaha, kuo fakamoʻoni ia ki he fono.
9 το γαρ ου μοιχευσεις ου φονευσεις ου κλεψεις ουκ επιθυμησεις και ει τις ετερα εντολη εν τουτω τω λογω ανακεφαλαιουται εν τω αγαπησεις τον πλησιον σου ως σεαυτον
Ko ia foki, “ʻOua naʻa ke tono fefine, ʻoua naʻa ke fakapō, ʻoua naʻa ke kaihaʻa, ʻoua naʻa ke fakamoʻoni loi, ʻoua naʻa ke manumanu;” pea ka ai mo ha fekau kehe, ʻoku lau fakataha ia ʻi he fekau ni, ʻa eni, “Ke ke ʻofa ki ho kaungāʻapi ʻo hangē pē ko koe.”
10 η αγαπη τω πλησιον κακον ουκ εργαζεται πληρωμα ουν νομου η αγαπη
ʻOku ʻikai fai ʻe he ʻofa ha kovi ki hono kaungāʻapi: ko ia ko e ʻofa ko hono fakamoʻoni ia ʻoe fono.
11 και τουτο ειδοτες τον καιρον οτι ωρα ημας ηδη εξ υπνου εγερθηναι νυν γαρ εγγυτερον ημων η σωτηρια η οτε επιστευσαμεν
Pea ʻāsili pe ʻi hoʻomou ʻilo ʻae kuonga, kuo hokosia ʻaupito ʻae feituʻulaʻā ke ʻā ai mei he mohe: he ʻoku ofi lahi eni hotau fakamoʻui, ʻi heʻetau tomuʻa tui.
12 η νυξ προεκοψεν η δε ημερα ηγγικεν αποθωμεθα ουν τα εργα του σκοτους και ενδυσωμεθα τα οπλα του φωτος
Kuo tei ʻosi ʻae pō, ʻoku ofi ʻae ʻaho: ko ia ke tau liʻaki ʻae ngaahi ngāue ʻoe poʻuli, pea tau ʻai ʻae mahafu ʻoe maama.
13 ως εν ημερα ευσχημονως περιπατησωμεν μη κωμοις και μεθαις μη κοιταις και ασελγειαις μη εριδι και ζηλω
Ke tau felakaʻi ʻo matamatalelei, ʻo taau mo e ʻaho; ʻikai ʻi he kātoanga kai mo e faʻa konā, pe ʻi he feʻauaki mo e angafakalielia, pea ʻikai ʻi he fekeʻikeʻi mo e meheka.
14 αλλ ενδυσασθε τον κυριον ιησουν χριστον και της σαρκος προνοιαν μη ποιεισθε εις επιθυμιας
Ka ke ʻai ʻekimoutolu ʻae ʻEiki ko Sisu Kalaisi, pea ʻoua naʻa tokonaki maʻae ngaahi holi ʻoe kakano.