Malaki 1
1 Ĩno nĩyo ndũmĩrĩri nditũ ĩrĩa Jehova aarĩirie andũ a Isiraeli na kanua ka mũnabii Malaki.
Beszédje az Örökkévaló igéjének Izraélhez, Maleáki által.
2 Jehova ekuuga atĩrĩ, “Niĩ nĩndĩmwendete. “No inyuĩ mũũragia atĩrĩ, ‘Ũtwendete atĩa?’” Nake Jehova akamũũria atĩrĩ, “Githĩ Esaũ ndaarĩ mũrũ wa nyina na Jakubu? No niĩ ndendire Jakubu,
Szeretlek titeket, mondja az Örökkévaló. És ti azt mondjátok: miben szeretsz minket?
3 ngĩrega Esaũ, bũrũri wake wa irĩma ngĩwananga ũgĩtuĩka tũhũ, narĩo igai rĩake ngĩrĩtua werũ wa gũikaragwo nĩ mbwe.”
Nemde testvére Ézsau Jákobnak, úgymond az Örökkévaló, és én Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem: és tettem hegyeit pusztasággá és birtokát a puszta sakálainak adtam.
4 Andũ a Edomu no moige atĩrĩ, “O na gũtuĩka tũrĩ ahehenje-rĩ, no tũgaaka kũrĩa kwanangĩku rĩngĩ.” No Jehova Mwene-Hinya-Wothe ekuuga atĩrĩ, “No maake rĩngĩ, no nĩngakũmomora. Mageetagwo Bũrũri Mwaganu, andũ matũũraga marakarĩirwo nĩ Jehova hĩndĩ ciothe.
Midőn azt mondja Edóm: romba döntettünk, de újra felépítjük a romokat – így szól az Örökkévaló, a seregek ura: ők építeni fognak, de én lerontok; és majd nevezik őket: Gonoszság területe és azon nép, melyet elátkozott az Örökkévaló mindörökre.
5 Nĩmũkeyonera ũhoro ũcio, muuge atĩrĩ, ‘Jehova nĩwe mũnene, o na akaneneha na kũu mbere ya mĩhaka ya Isiraeli!’”
Szemeitek pedig látják majd és ti magatok mondjátok; Nagy az Örökkévaló, túl Izraél határán!
6 Jehova Mwene-Hinya-Wothe ekũũria atĩrĩ, “Mwanake atĩĩaga ithe, nayo ndungata ĩgatĩĩa mũmĩathi. Angĩkorwo ndĩ mũciari-rĩ, gĩtĩĩo kĩrĩa kĩnjagĩrĩire gĩkĩrĩ ha? Angĩkorwo ndĩ mwathani-rĩ, gwĩtigĩrwo kũrĩa kũnjagĩrĩire gũkĩrĩ ha? Inyuĩ, athĩnjĩri-Ngai, nĩinyuĩ mũmenagĩrĩria rĩĩtwa rĩakwa. “No mũũragia atĩrĩ, ‘Tũmenagĩrĩria rĩĩtwa rĩaku atĩa?’
Fiú tiszteli atyját, és szolga az urát. De ha atya vagyok, hol van tiszteletem, és ha úr vagyok, hol van félelmem? mondja az Örökkévaló, a seregek ura: – néktek ti papok, nevemnek megvetői! De ti mondjátok: mivel vetettük meg a nevedet?
7 “Mũigagĩrĩra irio irĩ na thaahu kĩgongona-inĩ gĩakwa. “No mũũragia atĩrĩ, ‘Tũgũthaahĩtie atĩa?’ “Nĩ kuuga muugaga atĩ metha ya Jehova nĩ ya kũmeneka.
Azzal, hogy hoztok oltáromra bemocskolt kenyeret! De ti mondjátok: mivel mocskoltunk volna be téged? Azzal, hogy mondjátok: az Örökkévaló asztala megvetni való.
8 Jehova Mwene-Hinya-Wothe ekũũria atĩrĩ, ‘Rĩrĩa mũkũrehe nyamũ ndumumu cia igongona-rĩ, gwĩka ũguo ti ũũru? Rĩrĩa mũkũruta igongona rĩa nyamũ nyonju kana ndwaru-rĩ, gwĩka ũguo ti ũũru? Ta geriai gũcirutĩra mwathi wanyu! No akenio nĩinyuĩ? No amwĩtĩkĩre?’
S midőn hoztok vakot áldozásra, nincs baj, s midőn hoztok sántát és beteget, nincs baj? Mutasd csak be helytartódnak, vajon kedvelni fog-e téged, avagy tekintetbe vesz-e téged, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
9 “Na rĩrĩ, ta thaithai Ngai nĩguo atũtuge. Rĩrĩa mũkũrehe maruta ta macio-rĩ, no amwĩtĩkĩre?” Ũguo nĩguo Jehova Mwene Hinya Wothe ekũũria.
Most tehát könyörögjetek csak az Istenhez, hogy könyörüljön rajtunk! A ti kezetekből lett ez! Tekintetbe vehet-e bárkit közűletek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
10 Jehova Mwene-Hinya-Wothe ekuuga atĩrĩ: “Naarĩ korwo ũmwe wanyu aahinga mĩrango ya hekarũ nĩguo mũtikanaakie mĩaki ya tũhũ kĩgongona-inĩ gĩakwa! Ndikenetio nĩ inyuĩ na ndingĩĩtĩkĩra iruta o na rĩrĩkũ kuuma kũrĩ inyuĩ.
Ki is volna köztetek, hogy bezárná az ajtókat, hogy ne tüzelnétek hiába oltáromon! Nincs nekem kedvem bennetek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura, és áldozatot nem kedvelek a kezetekből!
11 Rĩĩtwa rĩakwa nĩrĩgatũũgĩrio ndũrĩrĩ-inĩ, kuuma riũa rĩkĩratha o nginya riũa rĩgĩthũa. Kũndũ guothe ũbumba nĩũgacinagwo na maruta matheru marutagĩrwo rĩĩtwa rĩakwa, tondũ rĩĩtwa rĩakwa nĩrĩgatũũgĩrio ndũrĩrĩ-inĩ,” ũguo nĩguo Jehova Mwene-Hinya-Wothe ekuuga.
Mert napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a nemzetek között: és minden helyen füstölögtetnek, áldoznak az én nevemnek, és pedig tiszta áldozatot; – mert nagy az én nevem a nemzetek közt, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
12 “No inyuĩ mũrĩthaahagia na kwaria ũhoro wa metha ya Mwathani mũkoiga atĩrĩ, ‘Nĩĩthaahie,’ na ha ũhoro wa irio ciayo mũkoiga atĩrĩ, ‘Nĩ cia kũmeneka.’”
Ti pedig megszentségtelenítitek azt azzal, hogy mondjátok: az Úrnak asztala – bemocskolt az már, s az ő, jövedelme – megvetni való annak evése.
13 Jehova Mwene-Hinya-Wothe ekuuga atĩrĩ, “Muugaga atĩrĩ, ‘Kaĩ ũhoro ũcio nĩ mũritũ-ĩ!’ Na mũgatembania iromo.” Jehova ekũũria atĩrĩ, “Rĩrĩa mũkũrehe nyamũ iria ndiihangie, na iria iigũthua, kana iria ndwaru mũgaaciruta irĩ magongona-rĩ, no ndĩgĩciĩtĩkĩre kuuma harĩ inyuĩ?”
És azt mondjátok: íme, minő fáradalom! és fújtok rája. mondja, az Örökkévaló, a seregek ura; és elhoztok rablottat meg a sántát és a beteget, így hozzátok az áldozatot, – vajon kedvelhetem-e azt kezetekből, mondja az Örökkévaló.
14 Jehova Mwene-Hinya-Wothe ekuuga atĩrĩ, “Kũgwatwo nĩ kĩrumi nĩ mũheenania ũrĩa wĩranĩire kũruta nyamũ ya njamba ĩngĩĩtĩkĩrĩka kuuma rũũru-inĩ rwake rwa mbũri, no agacooka akarutĩra Mwathani igongona rĩa nyamũ ĩrĩ na ũũgũ. Nĩgũkorwo ndĩ Mũthamaki mũnene, narĩo rĩĩtwa rĩakwa nĩ rĩa gwĩtigĩrwo ndũrĩrĩ-inĩ.
És átkozott is a ki fondorkodik: van ugyan a nyájában hím állat, de fogad és áldoz hibásat az Úrnak. Mert nagy király vagyok én, mondja az Örökkévaló, a seregek ura és a nevem félelmetes a nemzetek között.
