Isaia 18
1 Kaĩ bũrũri ũrĩa ũrĩ ibatabata rĩa mathagu, o ũcio ũrĩ mũrĩmo ũrĩa ũngĩ wa njũũĩ cia Kushi, ũrĩ na haaro-ĩ!
Oh, csattogó szárnyak országa, mely Kús folyóin túl van;
2 ũrĩa ũtũmaga arekio makagerera njĩra ya iria, mahaicĩte tũtarũ twakĩtwo na marura, tũrĩa tũgeragĩra maaĩ igũrũ. Atĩrĩrĩ, inyuĩ andũ aya mũtũmĩtwo na mũrĩ mĩtũkĩ, thiĩi kũrĩ andũ araihu na anyoroku mĩĩrĩ, o acio metigĩrĩtwo nĩ andũ a kũndũ gũkuhĩ na a kũraya, rũrĩrĩ rũũgiti rwaragia rũthiomi rũgeni, na bũrũri wao ũgayanĩtio nĩ njũũĩ.
mely követeket küld a tengeren, gyékény hajókon a víz színén! Menjetek, gyors követek, a termetes és fényes nemzethez, a néphez, mely félelmetes, amióta van, a pusztítás és eltiprás nemzetéhez, melynek országát folyók hasítják.
3 Inyuĩ andũ arĩa mũtũũraga mabũrũri mothe ma thĩ, o inyuĩ mũtũũraga gũkũ thĩ-rĩ, rĩrĩa bendera ĩkaahaandwo irĩma-igũrũ, nĩmũkamĩona, na rĩrĩa karumbeta gakaahuhwo, nĩmũgakaigua.
Mind a világ lakói és a földnek lakosai, amint zászlót emelnek a hegyeken, majd látjátok és amint fújják a harsonát, meghalljátok.
4 Jehova anjĩĩrĩte ũũ: “Ngũikara ngirĩte ki ndĩĩrorere maũndũ ndĩ o gĩikaro-inĩ gĩakwa, haana ta ũrugarĩ wa riũa ũkũhenahenia, o na ta itu rĩa ime hĩndĩ ya ũrugarĩ wa magetha.”
Mert így szólt az Örökkévaló hozzám: Hadd legyek nyugodt és hadd nézzem helyemen, mint a fényes forróság a napsugárban, mint harmatos felhő az aratás forróságában.
5 Nĩgũkorwo mbere ya magetha, hĩndĩ ĩrĩa kĩro gĩaitĩka na mahũa magatuĩka thabibũ irerua, nĩguo agaaceeha thuuna na tũhiũ twa gũceeha, na ateme honge iria ciaramĩte mũno acieherie.
Mert aratás előtt, midőn vége van a virágzásnak és érő bogyóvá lesz a virág, levágja a gallyakat a kacorokkal és az indákat eltávolítja, lemetszi.
6 Nacio ciothe igaatigĩrwo nyoni cia irĩma-inĩ iria irĩĩaga nyama, na nyamũ cia gĩthaka; nyoni icio igaacirĩa hĩndĩ ya riũa, nacio nyamũ cia gĩthaka icirĩe hĩndĩ ya heho yothe.
Ott hagyatnak egyaránt a hegyek madarának és a föld vadjának; nyaralni fog rajta a madár és mind a föld vadja rajta fog telelni.
7 Hĩndĩ ĩyo nĩguo Jehova Mwene-Hinya-Wothe akaareherwo iheo kuuma kũrĩ andũ araihu na anyoroku mĩĩrĩ, na kuuma kũrĩ andũ metigĩrĩtwo nĩ andũ a kũndũ gũkuhĩ na a kũraya, rũrĩrĩ rũũgiti rwaragia rũthiomi rũgeni, arĩa bũrũri wao ũgayanĩtio nĩ njũũĩ: iheo icio ikaarehwo Kĩrĩma-inĩ gĩa Zayuni, harĩa haamũrĩirwo Rĩĩtwa rĩa Jehova Mwene-Hinya-Wothe.
Abban az időben ajándékot visznek az Örökkévalónak, a seregek urának, a termetes és fényes néptől, azon néptől, mely félelmetes, amióta van, a pusztítás és eltiprás nemzetétől, melynek országát folyók hasítják, az Örökkévaló a seregek ura nevének helyére, Ción hegyére.
