Psalm 77
1 Dem Sangmeister. Auf Jeduthun. Von Asaph, ein Psalm. Meine Stimme ist zu Gott und ich schreie; meine Stimme ist zu Gott und Er nimmt mir es zu Ohren.
a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
2 Am Tage meiner Drangsal suche ich Dich, Herr, des Nachts reckt meine Hand sich aus und läßt nicht nach; meine Seele weigert sich des Trostes.
Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
3 Ich gedenke Gottes, und bin beunruhigt, ich überdenke es, und mein Geist verzagt. (Selah)
Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
4 Du hältst wach meine Augen, ich bin erschüttert und kann nicht reden.
Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
5 Ich denke der Vorzeit Tage, der Jahre der Zeitalter.
Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
6 Ich gedenke an mein Saitenspiel bei Nacht, in meinem Herzen überdenke ich es, und es forscht mein Geist.
Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
7 Wird der Herr in die Ewigkeiten verwerfen? und nicht wieder Wohlgefallen haben.
Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
8 Hat denn für immerfort Seine Barmherzigkeit ein Ende? Ist es gar aus mit der Rede von Geschlecht zu Geschlecht?
Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
9 Hat Gott vergessen Seine Gnaden, im Zorn verschlossen Seine Erbarmungen? (Selah)
Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
10 Ich aber sprach: Dies ist mein Flehen. Ändern kann es des Allerhöchsten Rechte.
Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
11 Der Taten Jahs gedenke ich, denn ich gedenke Deiner Wunder in der Vorzeit.
Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
12 Und ich sinne über all Dein Werk und überdenke Deine Taten.
elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
13 Gott, in Heiligkeit ist Dein Weg! Wer ist ein Gott so groß wie Gott?
Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
14 Du, Gott, tust Wunder, hast Deine Stärke unter den Völkern kundgetan;
Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
15 Mit dem Arm hast Du Dein Volk erlöst, die Söhne Jakobs und Josephs. (Selah)
Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
16 Die Wasser sahen Dich, o Gott, die Wasser sahen Dich und kreißten, ja die Abgründe zitterten.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
17 Die dichten Wolken strömten Wasser, die Ätherkreise gaben Stimme, auch fuhren dahin Deine Pfeile.
Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
18 Die Stimme Deines Donners war im Wirbelwind, Blitze erleuchteten die Welt, es zitterte und bebte die Erde.
hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
19 Im Meere war Dein Weg, durch viele Wasser Deine Fußpfade, und Deine Fußstapfen wurden nicht erkannt!
Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
20 Du führtest Dein Volk wie eine Herde, durch die Hand Moses und Aharons.
Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
