Psalm 22
1 Dem Sangmeister auf die Hindin der Morgenröte. Ein Psalm Davids. Mein Gott, mein Gott, warum hast Du mich verlassen? Bist fern von meinem Heil, von den Worten meiner Klage?
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 Mein Gott, ich rufe am Tag und Du antwortest nicht, und des Nachts, und bin nicht stille.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 Du aber bist der Heilige, Du wohnst im Lobe Israels.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 Auf Dich vertrauten unsere Väter, sie vertrauten, und Du befreitest sie.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 Sie schrien zu Dir, und sie entrannen, auf Dich vertrauten sie und wurden nicht beschämt.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Ich aber bin ein Wurm und kein Mann, die Schmach der Menschen, und vom Volke verachtet.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 Alle, die mich sehen, verlachen mich, sperren die Lippen auf, schütteln das Haupt;
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 Er übergebe sich dem Jehovah, Der befreie ihn; Er errette ihn, denn Er hat Lust an ihm.
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 Denn Du ließest aus dem Mutterleibe mich hervorbrechen. Du warst meine Zuversicht an meiner Mutter Brüsten.
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 Auf Dich bin ich geworfen aus dem Mutterschoß; von meiner Mutter Leibe an bist Du mein Gott.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 Entferne Dich nicht von mir; denn Drangsal ist nah, denn keiner ist da zum Beistand.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Mich haben viele Farren umgeben, Baschans Gewaltige haben mich umringt.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 Sie sperrten ihren Mund auf wider mich; ein zerfleischender und brüllender Löwe.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 Wie Wasser bin ich ausgeschüttet, alle meine Gebeine sind zertrennt. Wie Wachs ist mein Herz, es zerschmolz in meiner Eingeweide Mitte.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 Wie ein Scherben ist meine Kraft vertrocknet, und meine Zunge klebt mir an dem Gaumen; und in den Staub des Todes hast Du mich hinabgelegt.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 Denn Hunde haben mich umgeben, der Bösen Rotte mich umringt; sie haben Hände und Füße mir durchbohrt,
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 Ich zähle all meine Gebeine; sie blicken, sie sehen auf mich.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 Sie teilen meine Kleider unter sich, und werfen über mein Gewande das Los.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 Aber Du, Jehovah, sei nicht fern! Du, meine Stärke, stehe mir schleunig bei!
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 Errette vom Schwerte meine Seele, und aus der Gewalt des Hundes meine einzige.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 Rette mich von des Löwen Rachen und von des Einhorns Hörnern antworte mir!
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 Ich will erzählen Deinen Namen meinen Brüdern, inmitten der Versammlung will ich Dich loben.
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 Ihr, die ihr Jehovah fürchtet, lobet Ihn; aller Same Jakobs, verherrlicht ihn; es bange vor Ihm aller Same Israels.
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 Denn nicht verachtet, noch verabscheut Er das Elend des Bedrückten, und verbirgt Sein Angesicht nicht vor ihm. Wenn er zu Ihm aufschreit, hört Er ihn.
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 Von Dir ist mein Lob in großer Versammlung; meine Gelübde zahle ich vor denen, die Ihn fürchten.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 Die Elenden sollen essen und satt werden. Jehovah sollen loben, die nach Ihm fragen. Es lebe euer Herz immerfort.
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 Gedenken sollen und zu Jehovah zurückkehren alle Enden der Erde und anbeten vor Dir alle Familien der Völkerschaften.
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 Denn das Königtum ist Jehovahs, und Er herrscht über die Völkerschaften.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 Essen und Ihn anbeten sollen alle Feisten der Erde, vor Ihm sollen sich beugen alle, die in den Staub hinabfahren, und der, dessen Seele Er nicht am Leben erhält.
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 Ein Same, der Ihm dient, wird dem Herrn gezählt in das Geschlecht.
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 Sie werden kommen und ansagen Seine Gerechtigkeit, einem Volke, das geboren wird, daß Er es getan.
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
