Klagelieder 5
1 Gedenke, Jehovah, wie es mit uns war, blicke und siehe unsere Schmach.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Unser Erbe ist Fremden zugewendet, unsere Häuser den Ausländern.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Waisen sind wir und ohne Vater, unsere Mütter sind wie Witwen.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Für Silber trinken wir unser Wasser. Um einen Kaufpreis kommt uns unser Holz.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Auf unseren Nacken wird uns nachgesetzt, wir werden ermüdet, man läßt uns keine Ruhe.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Ägypten gaben wir die Hand, Aschur, um Brotes satt zu werden.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Gesündigt haben unsere Väter und sind nicht mehr, ihre Missetaten sind uns aufgebürdet.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Über uns herrschen Knechte. Niemand reißt uns los aus ihrer Hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Mit unserer Seele holen wir unser Brot herein vor dem Schwert der Wüste.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Unsere Haut wird erhitzt wie der Ofen von des Hungers Gluten.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Sie haben Weiber in Zijon geschwächt, Jungfrauen in Jehudahs Städten.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Oberste wurden von ihrer Hand gehenkt, der Alten Angesichte wurden nicht geehrt.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Jünglinge nahmen sie zur Mühle fort und Junge strauchelten unter dem Holze.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Die Ältesten haben vom Tore aufgehört, die Jünglinge vom Saitenspiel.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Unseres Herzens Freude feiert, in Trauer ist der Reigentanz verwandelt.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Gefallen ist die Krone unseres Hauptes. Wehe uns nun, daß wir gesündigt haben!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Darum siecht unser Herz. Darum sind unsere Augen finster geworden
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Ob dem Berg Zijon, der so wüste liegt, daß Füchse darüber gehen.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Du, Jehovah, bleibst ewiglich, Dein Thron zu Geschlecht und Geschlecht.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Warum hast Du für immerdar uns vergessen, für der Tage Länge uns verlassen?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Bringe uns zu Dir zurück, Jehovah, und wir kehren zurück. Erneuere unsere Tage, wie vor Zeiten.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Denn solltest Du uns gänzlich verschmäht haben, so gar sehr über uns entrüstet sein?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
