Psalm 94
1 Gott der Rache, o HERR, du Gott der Rache, brich hervor!
Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Erhebe dich, du Richter der Erde, gib den Stolzen ihren Lohn!
Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 Wie lange sollen die Gottlosen, o HERR, wie lange sollen die Gottlosen frohlocken?
A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 Sie halten viele und freche Reden; stolz überheben sich alle Übeltäter.
Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
5 Sie knebeln dein Volk, o HERR, und unterdrücken dein Erbteil.
A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 Sie erwürgen Witwen und Fremdlinge und ermorden Waisen;
Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 und dann sagen sie: «Der HERR sieht es nicht, und der Gott Jakobs achtet es nicht!»
És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Nehmt doch Verstand an, ihr Unvernünftigen unter dem Volk, ihr Toren, wann wollt ihr klug werden?
Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 Der das Ohr gepflanzt hat, sollte der nicht hören? Der das Auge gebildet hat, sollte der nicht sehen?
A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 Der die Nationen züchtigt, sollte der nicht strafen, er, der die Menschen Erkenntnis lehrt?
A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
11 Der HERR kennt die Anschläge der Menschen, [weiß, ] daß sie vergeblich sind.
Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 Wohl dem Mann, den du, HERR, züchtigst und den du aus deinem Gesetze belehrst,
Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 ihm Ruhe zu geben vor den Tagen des Unglücks, bis dem Gottlosen die Grube gegraben wird.
Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 Denn der HERR wird sein Volk nicht verstoßen und sein Erbteil nicht verlassen;
Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15 denn zur Gerechtigkeit kehrt das Gericht zurück, und alle aufrichtigen Herzen werden ihm folgen!
Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16 Wer steht mir bei wider die Bösen, wer tritt für mich ein wider die Übeltäter?
Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17 Wäre der HERR nicht meine Hilfe, wie bald würde meine Seele in der Totenstille wohnen!
Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 Sooft ich aber auch sprach: «Mein Fuß ist wankend geworden», hat deine Gnade, o HERR, mich gestützt.
Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 Bei den vielen Sorgen in meinem Herzen erquickten deine Tröstungen meine Seele.
Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Sollte mit dir Gemeinschaft haben der Thron des Verderbens, der Unheil schafft; durch Gesetz?
Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 Sie greifen die Seele des Gerechten an und verdammen unschuldiges Blut.
Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 Aber der HERR ward mir zur festen Burg, zum Felsen, wo ich Zuflucht fand.
De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
23 Und er ließ ihr Unrecht auf sie selber fallen, und er wird sie durch ihre eigene Bosheit vertilgen; der HERR, unser Gott, wird sie vertilgen.
És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
