Psalm 88

1 Ein Psalmlied. Von den Kindern Korahs. Dem Vorsänger. Auf der Machalat-Leannot. Eine Unterweisung Hemans, des Esrachiten. o HERR, Gott meines Heils, ich schreie Tag und Nacht vor dir!

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

2 Laß mein Gebet vor dich kommen, neige dein Ohr zu meinem Flehen;

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

3 denn meine Seele ist der Leiden satt, und mein Lebenslauf neigt sich dem Totenreiche zu. (Sheol h7585)

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)

4 Ich werde schon zu denen gerechnet, die ins Grab sinken, bin geworden wie ein kraftloser Mann.

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

5 Ich liege unter den Toten, bin den Erschlagenen gleich, die im Grabe ruhen, deren du nicht mehr gedenkst und die von deiner Hand abgeschnitten sind.

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

6 Du hast mich in die unterste Grube gelegt, in die Finsternis, in die Tiefe.

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

7 Auf mir lastet dein Grimm, und du bedrängst mich mit allen deinen Wogen. (Pause)

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)

8 Du hast alle meine Bekannten von mir entfernt, hast mich ihnen zum Abscheu gemacht; ich bin eingeschlossen und kann nicht heraus.

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

9 Mein Auge ist verschmachtet vor Elend; ich habe dich, HERR, täglich angerufen, meine Hände nach dir ausgestreckt.

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

10 Wirst du an den Toten Wunder tun, oder werden die Schatten auferstehen und dich preisen? (Pause)

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)

11 Wird man im Grabe deine Gnade verkündigen, deine Wahrheit im Abgrund?

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

12 Werden deine Wunder in der Finsternis bekanntgemacht, deine Gerechtigkeit im Lande der Vergessenheit?

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

13 Und doch habe ich zu dir, HERR, geschrieen, und am Morgen kommt dir mein Gebet entgegen.

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

14 Warum, HERR, verwirfst du denn meine Seele und verbirgst dein Angesicht vor mir?

Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?

15 Von Jugend auf bin ich elend und siech, trage deine Schrecken und weiß mir keinen Rat.

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

16 Deine Zorngerichte sind über mich ergangen, deine Schrecknisse haben mich gänzlich vernichtet.

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

17 Sie umgaben mich wie Wasser den ganzen Tag, sie umringten mich allzumal.

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

18 Du hast Freunde und Gefährten von mir getan; meine Bekannten sind Finsternis.

Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.