Psalm 81
1 Dem Vorsänger. Auf der Gittit. Von Asaph. Jubelt Gott, der unsre Stärke ist, jauchzet dem Gott Jakobs!
Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
2 Stimmt ein Lied an und nehmt die Pauke zur Hand, die liebliche Harfe mit dem Psalter!
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
3 Blaset am Neumond die Posaune, am Vollmond, unserm festlichen Tag!
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
4 Denn das ist Israels Pflicht; der Gott Jakobs hat ein Anrecht darauf.
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5 Er verordnete es zum Zeugnis in Joseph, als er auszog wider Ägypten.
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
6 Eine Sprache, die ich nicht kannte, hörte ich: «Ich habe die Last von seiner Schulter genommen, seine Hände sind des Tragkorbes los geworden.
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
7 Da du mich anriefst in der Not, errettete ich dich; ich antwortete dir mit geheimnisvoller Donnerstimme und prüfte dich am Haderwasser. (Pause)
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
8 Höre, mein Volk, ich will dich ermahnen; Israel, wenn du mir doch Gehör schenken wolltest!
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9 Kein fremder Gott soll unter dir sein, und einen unbekannten Gott bete nicht an!
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
10 Ich bin der HERR, dein Gott, der dich aus Ägyptenland heraufgeführt hat. Tue deinen Mund weit auf, so will ich ihn füllen!
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11 Aber mein Volk hat meiner Stimme nicht gehorcht, und Israel wollte nichts von mir.
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12 Da überließ ich sie der Verstocktheit ihres Herzens, daß sie wandelten nach ihrem eigenen Rat.
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13 Wollte mein Volk mir gehorchen und Israel in meinen Wegen wandeln,
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14 wie leicht könnte ich ihre Feinde demütigen und meine Hand gegen ihre Widersacher wenden!
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15 Die den HERRN hassen, müßten ihm schmeicheln; ihre Zeit aber würde ewiglich währen!
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
16 Und er würde sie mit dem besten Weizen speisen und mit Honig aus dem Felsen sättigen!»
És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
