Psalm 78

1 Eine Unterweisung; von Asaph. Höre, mein Volk, meine Lehre, neiget eure Ohren zu den Reden meines Mundes!

Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!

2 Ich will meinen Mund zu einem Spruche öffnen, will Rätsel vortragen aus alter Zeit,

Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.

3 was wir gehört und gelernt und was unsre Väter uns erzählt haben.

Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:

4 Es wurde ihren Söhnen nicht vorenthalten, sondern sie haben dem spätern Geschlecht den Ruhm des HERRN erzählt, seine Macht und seine Wunder, die er getan,

nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.

5 nämlich, daß er ein Zeugnis aufstellte in Jakob und ein Gesetz gab in Israel, von welchem er unsern Vätern befahl, es ihren Kindern kundzutun,

Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;

6 damit das spätere Geschlecht es wisse, die Kinder, die noch sollten geboren werden, und damit auch sie, wenn sie aufgewachsen wären, es ihren Kindern erzählten;

azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:

7 daß diese auf Gott ihr Vertrauen setzten und nicht vergäßen die Taten Gottes und seine Gebote befolgten

hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,

8 und nicht würden wie ihre Väter, ein abtrünniges und widerspenstiges Geschlecht, ein Geschlecht, das kein festes Herz hatte, und dessen Geist nicht treu war gegen Gott.

s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.

9 Die Kinder Ephraims, geübte Bogenschützen, wandten um am Tage der Schlacht.

Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.

10 Sie bewahrten den Bund Gottes nicht und wollten nicht nach seinem Gesetze wandeln.

Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;

11 Und sie vergaßen seine Taten und seine Wunder, die er ihnen erzeigt.

elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.

12 Vor ihren Vätern hatte er Wunder getan im Lande Ägypten, im Gefilde Zoan.

Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.

13 Er spaltete das Meer und führte sie hindurch und türmte die Wasser auf wie einen Damm,

Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.

14 und leitete sie bei Tag mit einer Wolke und während der ganzen Nacht mit einem hellen Feuer.

Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.

15 Er spaltete Felsen in der Wüste und tränkte sie wie mit großen Fluten,

Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;

16 und ließ Bäche aus dem Felsen hervorspringen und Wasser herabfließen in Strömen.

fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.

17 Dennoch fuhren sie fort, wider ihn zu sündigen und den Höchsten zu erzürnen in der Wüste.

De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.

18 Und sie versuchten Gott in ihrem Herzen, indem sie Speise forderten nach ihrem Gelüste.

Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.

19 Und sie redeten wider Gott und sprachen: «Kann Gott einen Tisch bereiten in der Wüste?

Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?

20 Siehe, er hat den Felsen geschlagen, daß Wasser flossen und Bäche sich ergossen. Kann er aber auch Brot geben? Wird er seinem Volke Fleisch verschaffen?»

Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?

21 Darum, als der HERR das hörte, ward er entrüstet, und Feuer entbrannte wider Jakob, ja, Zorn stieg auf über Israel,

Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;

22 weil sie Gott nicht glaubten und nicht auf seine Hilfe vertrauten.

mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.

23 Und er gebot den Wolken droben und öffnete die Türen des Himmels;

Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,

24 und er ließ Manna auf sie regnen zum Essen und gab ihnen Himmelskorn.

hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;

25 Der Mensch aß Engelsbrot; er sandte ihnen Speise genug.

menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.

26 Er erregte den Ostwind am Himmel und führte durch seine Kraft den Südwind herbei,

Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;

27 ließ Fleisch auf sie regnen wie Staub und beschwingte Vögel wie Sand am Meer,

hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;

28 und ließ sie fallen mitten in ihr Lager, rings um ihre Wohnung her.

leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.

29 Da aßen sie und wurden allzu satt; was sie gewünscht hatten, gewährte er ihnen.

Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.

30 Sie hatten sich ihres Gelüstes noch nicht entschlagen, und ihre Speise war noch in ihrem Munde,

El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,

31 als der Zorn Gottes sich wider sie erhob und die Fetten unter ihnen erwürgte und die Jungmannschaft Israels darniederstürzte.

és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.

32 Trotz alledem sündigten sie weiter und glaubten nicht an seine Wunder.

Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;

33 Darum ließ er ihre Tage wie einen Hauch vergehen und ihre Jahre durch plötzlichen Untergang.

így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.

34 Wenn er sie tötete, so suchten sie ihn und kehrten sich wieder zu Gott

Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,

35 und dachten daran, daß Gott ihr Fels sei, und Gott, der Höchste, ihr Erlöser.

megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.

36 Aber sie heuchelten ihm mit ihrem Munde und logen mit ihren Zungen;

És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;

37 denn ihr Herz war nicht aufrichtig gegen ihn, und sie hielten nicht treu an seinem Bund.

de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.

38 Er aber war barmherzig und vergab die Schuld und vertilgte sie nicht und hat oftmals seinen Zorn abgewandt und nicht allen seinen Grimm erweckt;

De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.

39 denn er dachte daran, daß sie Fleisch seien, ein Wind, der hinfährt und nicht wiederkehrt.

Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.

40 Wie oft empörten sie sich wider ihn in der Wüste und betrübten ihn in der Einöde!

Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!

41 Und sie versuchten Gott immer wieder und kränkten den Heiligen Israels.

Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,

42 Sie sind seiner Hand nicht eingedenk gewesen, des Tages, da er sie vom Feinde erlöste;

nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,

43 da er seine Zeichen tat in Ägypten und seine Wunder im Gefilde Zoan;

hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.

44 als er ihre Ströme in Blut verwandelte und ihre Bäche, so daß man nicht trinken konnte;

Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.

45 da er Ungeziefer unter sie sandte, das sie fraß, und Frösche, die sie verderbten;

Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.

46 da er den Fressern ihre Früchte gab und den Heuschrecken ihre Erzeugnisse;

A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.

47 da er ihre Weinstöcke mit Hagel schlug und ihre Maulbeerbäume mit Schlossen

Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.

48 und ihr Vieh dem Hagel preisgab und ihre Herden den Wetterstrahlen;

Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.

49 da er gegen sie die Glut seines Zornes entsandte, Grimm und Ungnade und Drangsal, Scharen von Unglücksengeln;

Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.

50 da er seinem Zorn den Lauf ließ, ihre Seele nicht vor dem Tod bewahrte, sondern ihr Leben der Pest preisgab;

Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;

51 da er alle Erstgeburt in Ägypten schlug, die Erstlinge ihrer Kraft in den Hütten Hams.

megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.

52 Und er ließ sein Volk ausziehen wie Schafe und leitete sie wie eine Herde in der Wüste

Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;

53 und führte sie sicher, daß sie sich nicht fürchteten; ihre Feinde aber bedeckte das Meer.

vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.

54 Und er brachte sie in die Grenzen seines Heiligtums; zu diesem Berg, den seine Rechte erworben.

Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.

55 Und er vertrieb vor ihnen her die Heiden und teilte ihnen das Erbe aus mit der Meßschnur und ließ in ihren Zelten die Stämme Israels wohnen.

Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.

56 Aber sie versuchten und erzürnten den höchsten Gott und hielten seine Zeugnisse nicht,

De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.

57 sondern wichen zurück und fielen ab wie ihre Väter; sie gingen fehl wie ein trügerischer Bogen.

Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.

58 Und sie reizten ihn zum Zorn durch ihre Höhen und zur Eifersucht durch ihre Götzen.

Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.

59 Gott hörte es und entrüstete sich und verabscheute Israel sehr.

Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.

60 Und er verließ seine Wohnung zu Silo, das Zelt, wo er unter den Menschen wohnte,

Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.

61 und gab seine Macht in Gefangenschaft und seine Herrlichkeit in Feindeshand,

Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.

62 und überlieferte sein Volk dem Schwert und war entrüstet über sein Erbe.

Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.

63 Seine Jünglinge hat das Feuer verzehrt, und seine Jungfrauen mußten ohne Brautlied bleiben.

Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.

64 Seine Priester sind durchs Schwert gefallen, und seine Witwen konnten nicht weinen.

Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.

65 Da erwachte der Herr wie ein Schlafender, wie ein Starker, der sich Mut zugetrunken.

Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;

66 Und er schlug seine Feinde zurück, ewige Schande fügte er ihnen zu.

s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.

67 Und er verwarf das Zelt Josephs und erwählte nicht den Stamm Ephraim,

De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;

68 sondern erwählte den Stamm Juda, den Berg Zion, welchen er liebt.

hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.

69 Und er baute sein Heiligtum wie Himmelshöhen, gleich der Erde, die er auf ewig gegründet hat.

És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.

70 Und er erwählte seinen Knecht David und nahm ihn von den Schafhürden weg.

S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;

71 Da er den tragenden Schafen nachging, holte er ihn, daß er weiden sollte Jakob, sein Volk, und Israel, sein Erbe.

szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;

72 Und er weidete sie mit aller Treue seines Herzens und leitete sie mit geschickter Hand.

legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.