Psalm 77

1 Dem Vorsänger. Nach Jedutun. Ein Psalm Asaphs. Ich rufe zu Gott und will schreien, zu Gott rufe ich, und er wolle auf mich hören!

a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

2 Zur Zeit meiner Not suchte ich den Herrn; meine Hand war des Nachts unablässig ausgestreckt, meine Seele wollte sich nicht trösten lassen.

Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

3 Dachte ich an Gott, so mußte ich seufzen, sann ich nach, so ward mein Geist bekümmert. (Pause)

Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

4 Du hieltest meine Augenlider offen; ich warf mich hin und her und konnte nicht reden.

Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

5 Da gedachte ich der alten Zeit, der vorigen Jahre;

Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

6 ich erinnerte mich wieder an mein Saitenspiel, betete in meinem Herzen, und mein Geist fing an zu forschen:

Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

7 Wird denn der Herr auf ewig verstoßen und fortan nicht mehr gnädig sein?

Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

8 Ist's denn ganz und gar aus mit seiner Gnade, und hat sein Reden für immer aufgehört?

Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

9 Hat denn Gott vergessen, gnädig zu sein, und im Zorn seine Barmherzigkeit verschlossen? (Pause)

Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

10 Und ich sprach: Ich will das leiden, die Änderungen, welche die rechte Hand des Höchsten getroffen hat.

Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

11 Ich will rühmen die Taten des HERRN; denn ich gedenke deiner vorigen Wunder

Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

12 und besinne mich aller deiner Werke und ziehe deine großen Taten in Betracht:

elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

13 O Gott, dein Weg ist heilig! Wer ist ein so großer Gott wie du?

Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

14 Du bist der Gott, der Wunder tut; du hast deine Macht bewiesen an den Völkern!

Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

15 Du hast dein Volk erlöst mit deinem Arm, die Kinder Jakobs und Josephs. (Pause)

Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

16 Als dich, o Gott, die Wasser sahen, als dich die Wasser sahen, da brausten sie und das Meer ward aufgeregt;

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

17 die Wolken gossen Wasser, es donnerte in den Lüften, und deine Pfeile fuhren daher;

Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

18 deine Donnerstimme erschallte im Wirbelwind, die Blitze beleuchteten den Erdkreis, daß die Erde in Zittern und Beben geriet;

hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

19 dein Weg war im Meer und deine Bahn in großen Wassern, und deine Fußstapfen waren nicht zu erkennen;

Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

20 du führtest dein Volk wie eine Herde durch Mose und Aaron.

Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.