Psalm 73
1 Ein Psalm Asaphs. Nur gut ist Gott gegen Israel, gegen die, welche reinen Herzens sind.
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 Ich aber hätte schier gestrauchelt mit meinen Füßen, wie leicht hätte ich einen Mißtritt getan!
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 Denn ich beneidete die Übermütigen, als ich den Frieden der Gottlosen sah.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 Denn sie leiden keine Qual bis zu ihrem Tod, und ihr Leib ist wohlgenährt.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 Sie werden nicht bemüht wie andere Leute und nicht geschlagen wie andere Menschen.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Darum schmücken sie sich stolz und kleiden sich frech.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 Ihr Gesicht strotzt von Fett, sie bilden sich sehr viel ein.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Sie reden höhnisch und boshaft, drohen mit höherer Gewalt.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 Sie reden, als käme es vom Himmel; ihre Worte haben Geltung auf Erden.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Darum wendet sich auch das Volk ihnen zu, und es wird von ihnen viel Wasser aufgesogen.
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 Und sie sagen: «Was merkt Gott? Weiß der Höchste überhaupt etwas?»
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Siehe, das sind die Gottlosen; denen geht es immer gut, und sie werden reich!
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 Ganz umsonst habe ich mein Herz rein erhalten und meine Hände in Unschuld gewaschen;
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 denn ich bin doch täglich geschlagen worden, und meine Strafe ist alle Morgen da!
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Wollte ich auch so rechnen, siehe, so würde ich das Geschlecht deiner Kinder verraten.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 So sann ich denn nach, um dies zu verstehen; aber es schien mir vergebliche Mühe zu sein,
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 bis ich in das Heiligtum Gottes ging und auf ihr Ende merkte.
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Nur auf schlüpfrigen Boden setzest du sie; du lässest sie fallen, daß sie in Trümmer sinken.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 Wie geschah das so plötzlich und entsetzlich! Sie gingen unter und nahmen ein Ende mit Schrecken.
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 Wie einen Traum nach dem Erwachen, so wirst du, o Herr, wenn du dich aufmachst, ihr Bild verächtlich machen.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 Als mein Herz verbittert war und es mir in den Nieren wehe tat,
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 da war ich dumm und verstand nichts; ich benahm mich wie ein Vieh gegen dich.
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 Und doch bleibe ich stets bei dir; du hältst mich bei meiner rechten Hand.
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 Leite mich auch ferner nach deinem Rat und nimm mich hernach mit Ehren auf!
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 Wen habe ich im Himmel? Und dir ziehe ich gar nichts auf Erden vor!
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Schwinden auch mein Fleisch und mein Herz dahin, so bleibt doch Gott ewiglich meines Herzens Fels und mein Teil.
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Denn siehe, die fern von dir sind, kommen um; du vertilgst alle, die dir untreu werden.
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 Mir aber ist die Nähe Gottes köstlich; ich habe Gott, den HERRN, zu meiner Zuflucht gemacht, um zu erzählen alle deine Werke.
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
