Psalm 66
1 Dem Vorsänger. Ein Psalmlied. Jauchzet Gott, alle Welt!
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2 Singet Ehre seinem Namen, machet herrlich sein Lob!
Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3 Sprechet zu Gott: Wie wunderbar sind deine Werke! Ob der Größe deiner Macht schmeicheln dir deine Feinde.
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4 Alle Welt bete dich an und lobsinge dir, lobsinge deinem Namen! (Pause)
Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
5 Kommt her und schauet die Werke Gottes, dessen Tun an den Menschenkindern so wunderbar ist!
Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6 Er verwandelte das Meer in trockenes Land, durch den Strom gingen sie zu Fuß; daselbst freuten wir uns seiner.
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7 Er herrscht durch seine Kraft ewiglich; seine Augen beobachten die Völker; die Widerspenstigen werden nicht aufkommen gegen ihn. (Pause)
A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
8 Preiset, ihr Nationen, unsern Gott, Lasset laut sein Lob erschallen,
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9 der unsre Seelen ins Leben rief und unsre Füße nicht wanken ließ!
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10 Denn du hast uns geprüft, o Gott, und uns geläutert, wie man Silber läutert;
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11 du hast uns ins Gefängnis wandern lassen, hast unsern Lenden eine schwere Last auferlegt;
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12 du hast Menschen über unser Haupt fahren lassen; wir sind in Feuer und Wasser gekommen; aber du hast uns herausgeführt in die Freiheit.
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13 Darum will ich mit Brandopfern in dein Haus kommen und dir meine Gelübde bezahlen,
Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14 welche sich meinen Lippen entrungen haben und die mein Mund geredet hat, als mir bange war.
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15 Fette Brandopfer will ich dir darbringen samt dem Rauch von Widdern; Rinder samt Böcken will ich zurichten. (Pause)
Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
16 Kommt her, höret zu, alle, die ihr Gott fürchtet; ich will erzählen, was er an meiner Seele getan hat!
Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17 Zu ihm rief ich mit meinem Munde, und Lobpreis war auf meiner Zunge.
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18 Hätte ich Unrecht vorgehabt in meinem Herzen, so hätte der Herr nicht erhört;
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19 aber wahrlich, Gott hat erhört, er hat auf die Stimme meines Flehens geachtet.
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20 Gelobt sei Gott, der mein Gebet nicht abgewiesen und seine Gnade nicht von mir gewendet hat!
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
