Psalm 44
1 Dem Vorsänger. Eine Unterweisung von den Kindern Korahs. O Gott, mit unsern eigenen Ohren haben wir es gehört, unsre Väter haben es uns erzählt, was du für Taten getan hast zu ihrer Zeit, in den Tagen der Vorzeit!
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Du hast mit deiner Hand die Heiden vertrieben, sie aber gepflanzt; du hast Völker zerschmettert, sie aber ausgebreitet.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 Denn nicht mit ihrem Schwert haben sie das Land gewonnen; und ihr Arm hat ihnen nicht geholfen, sondern deine rechte Hand und dein Arm und das Licht deines Angesichts; denn du hattest Wohlgefallen an ihnen.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 Du bist derselbe, mein König, o Gott; verordne Jakobs Heil!
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Durch dich wollen wir unsre Feinde niederstoßen; in deinem Namen wollen wir unsre Widersacher zertreten.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 Denn ich verlasse mich nicht auf meinen Bogen, und mein Schwert kann mir nicht helfen;
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 sondern du hast uns geholfen vor unsern Feinden und hast zuschanden gemacht, die uns hassen.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 Gottes rühmen wir uns alle Tage, und deinen Namen loben wir ewig. (Pause)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Und doch hast du uns verworfen und zuschanden werden lassen und bist nicht ausgezogen mit unsern Heerscharen.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Du ließest uns zurückweichen vor dem Feind; und die uns hassen, haben sich Beute gemacht.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Du gibst uns hin wie Schafe zum Fraße und zerstreust uns unter die Heiden.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Du verkaufst dein Volk um ein Spottgeld und verlangst nicht viel dafür!
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Du setzest uns der Beschimpfung unserer Nachbarn aus, dem Hohn und Spott derer, die uns umgeben.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Du machst uns zum Sprichwort unter den Heiden, daß die Völker den Kopf über uns schütteln.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 Alle Tage ist meine Schmach vor mir, und Scham bedeckt mein Angesicht
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 wegen der Stimme des Spötters und Lästerers, wegen des Feindes, des Rachgierigen.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 Dieses alles ist über uns gekommen; und doch haben wir deiner nicht vergessen, noch deinen Bund gebrochen.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Unser Herz hat sich nicht zurückgewandt, noch sind unsre Schritte abgewichen von deinem Pfad,
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 daß du uns zermalmtest am Orte der Schakale und uns mit Todesschatten bedecktest!
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 Wenn wir des Namens unsres Gottes vergessen und unsre Hände zu einem fremden Gott ausgestreckt hätten,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 würde Gott das nicht erforschen? Er kennt ja die Geheimnisse des Herzens.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 So aber werden wir um deinetwillen alle Tage erwürgt und sind geachtet wie Schlachtschafe.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Herr, erhebe dich! Warum schläfst du? Wache auf und verstoße uns nicht für immer!
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Warum verbirgst du dein Angesicht und vergissest unsres Elendes und unsrer Bedrängnis?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 Denn unsre Seele ist bis zum Staub gebeugt, und unser Leib klebt am Erdboden.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Mache dich auf, uns zu helfen, und erlöse uns um deiner Gnade willen!
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
