Psalm 18
1 Für den Vorsänger. Von dem Knecht des HERRN, von David, welcher dem HERRN die Worte dieses Liedes sang, an dem Tage, da der HERR ihn aus der Hand aller seiner Feinde errettet hatte, auch aus der Hand Sauls. Er sprach: Ich will dich von Herzen lieben, HERR, meine Stärke!
A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
2 Der HERR ist meine Felsenkluft, meine Burg und meine Zuflucht; mein Gott ist ein Fels, darin ich mich berge, mein Schild und das Horn meines Heils, meine Festung.
Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
3 Den HERRN, den Hochgelobten, rief ich an und wurde von meinen Feinden errettet!
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
4 Todeswehen umfingen mich, Bäche Belials schreckten mich;
Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. (Sheol h7585)
6 Da mir angst ward, rief ich den HERRN an und schrie zu meinem Gott; er hörte in seinem Tempel meine Stimme, mein Schreien vor ihm drang zu seinen Ohren.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
7 Die Erde bebte und erzitterte, die Grundfesten der Berge wurden erschüttert und bebten, weil er zornig war.
Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
8 Rauch stieg auf von seiner Nase und verzehrendes Feuer aus seinem Munde, Feuerglut brannte daraus hervor.
Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
9 Er neigte den Himmel und fuhr herab, und Dunkel war unter seinen Füßen;
meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
10 er fuhr auf dem Cherub und flog daher, er schwebte auf den Fittichen des Windes.
Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
11 Er machte Finsternis zu seinem Gezelt, dunkle Wasser, dichte Wolken zur Hütte um sich her.
Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
12 Aus dem Glanze vor ihm gingen seine Wolken über von Hagel und Feuerglut;
A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
13 und der HERR donnerte im Himmel, der Höchste ließ seine Stimme erschallen, Hagel und Feuerglut.
Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
14 Und er schoß seine Pfeile und zerstreute sie, schleuderte Blitze und schreckte sie.
Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
15 Da sah man Wasserbäche, und die Gründe des Erdbodens wurden aufgedeckt von deinem Schelten, o HERR, von dem Schnauben deines grimmigen Zorns!
Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
16 Er streckte [seine Hand] aus von der Höhe und ergriff mich, er zog mich aus großen Wassern;
Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
17 er rettete mich von meinem mächtigen Feind und von meinen Hassern; denn sie waren mir zu stark;
Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
18 sie hatten mich überfallen zur Zeit meines Unglücks; aber der HERR ward mir zur Stütze
Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
19 und führte mich heraus in die Weite, er befreite mich; denn er hatte Wohlgefallen an mir.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
20 Der HERR vergalt mir nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände lohnte er mir;
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
21 denn ich habe die Wege des HERRN bewahrt und bin nicht abgefallen von meinem Gott,
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
22 sondern alle seine Verordnungen hatte ich vor Augen und stieß seine Satzungen nicht von mir,
mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
23 und ich hielt es ganz mit ihm und hütete mich vor meiner Sünde.
Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
24 Darum vergalt mir der HERR nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände vor seinen Augen.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
25 Gegen den Gütigen erzeigst du dich gütig, gegen den Rechtschaffenen rechtschaffen,
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
26 gegen den Reinen erzeigst du dich rein, aber den Hinterlistigen überlistest du!
megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
27 Denn du rettest das elende Volk und erniedrigst die hohen Augen.
Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
28 Ja, du zündest meine Leuchte an; der HERR, mein Gott, macht meine Finsternis licht;
Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
29 denn mit dir kann ich Kriegsvolk zerschmeißen und mit meinem Gott über die Mauer springen.
Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
30 Dieser Gott! Sein Weg ist vollkommen, die Rede des HERRN ist geläutert; er ist ein Schild allen, die ihm vertrauen.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
31 Denn wer ist Gott außer dem HERRN, und wer ist ein Fels außer unserm Gott?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
32 Der Gott, der mich mit Kraft umgürtete und meinen Weg unsträflich machte;
Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
33 er machte meine Füße den Hirschen gleich und stellte mich auf meine Höhen;
Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
34 er lehrte meine Hände streiten und meine Arme den ehernen Bogen spannen;
Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
35 du gabst mir den Schild deines Heils, und deine Rechte stützte mich, und deine Herablassung machte mich groß;
Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
36 du machtest mir Raum zum Gehen, daß meine Knöchel nicht wankten.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
37 Ich jagte meinen Feinden nach und holte sie ein und kehrte nicht um, bis sie aufgerieben waren;
Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
38 ich zerschmetterte sie, daß sie nicht mehr aufstehen konnten; sie fielen unter meine Füße.
Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
39 Du hast mich gegürtet mit Kraft zum Streit, du hast unter mich gebeugt, die sich wider mich setzten.
Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
40 Du wandtest mir den Rücken meiner Feinde zu, und meine Hasser habe ich vertilgt.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
41 Sie schrieen, aber da war kein Retter; zum HERRN, aber er antwortete ihnen nicht.
Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
42 Und ich zerrieb sie zu Staub vor dem Winde, warf sie wie Kot hinaus.
Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
43 Du rettetest mich aus den Zänkereien des Volkes und setztest mich zum Haupt der Heiden; ein Volk, das ich nicht kannte, dient mir;
Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
44 sobald sie hören, folgen sie mir, die Kinder der Fremde schmeicheln mir;
Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
45 die Kinder der Fremde verzagen und kommen zitternd aus ihren Schlössern.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
46 Es lebe der HERR, und gepriesen sei mein Fels, und erhoben werde der Gott meines Heils!
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
47 Der Gott, der mir Rache verlieh und die Völker unter mich zwang;
az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
48 der mich meinen Feinden entrinnen ließ und mich trotz meiner Widersacher erhöhte, mich errettete von dem gewalttätigen Mann!
megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
49 Darum will ich dich, o HERR, loben unter den Nationen und deinem Namen singen,
Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
50 der seinem Könige große Siege verliehen hat und seinem Gesalbten Gnade erweist, David und seinem Samen bis in Ewigkeit.
ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
