< Psalm 147 >

1 Lobet den HERRN! Denn es ist gut, unserm Gott zu singen: es ist lieblich, es ziemt sich der Lobgesang.
Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
2 Der HERR baut Jerusalem, die Verjagten Israels wird er sammeln.
Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
3 Er heilt, die zerbrochenen Herzens sind, und lindert ihre Schmerzen;
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4 er zählt die Zahl der Sterne und nennt sie alle mit Namen.
Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
5 Groß ist unser Herr und reich an Macht; sein Verstand ist unermeßlich.
Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6 Der HERR richtet die Gedemütigten wieder auf, er erniedrigt die Gottlosen bis zur Erde.
Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
7 Stimmt dem HERRN ein Danklied an, spielt unserm Gott auf der Harfe,
Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
8 der den Himmel mit Wolken bedeckt, der Regen bereitet für die Erde und auf den Bergen Gras wachsen läßt;
A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
9 der dem Vieh sein Futter gibt, den jungen Raben, die ihn anrufen!
A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
10 Er hat nicht Lust an der Stärke des Rosses, noch Gefallen an den Schenkeln des Mannes;
Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
11 der HERR hat Gefallen an denen, die ihn fürchten, die auf seine Gnade hoffen.
Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
12 Preise, Jerusalem, den HERRN; lobe, Zion, deinen Gott!
Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
13 Denn er hat die Riegel deiner Tore befestigt, deine Kinder gesegnet in deiner Mitte;
Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14 er gibt deinen Grenzen Frieden und sättigt dich mit dem besten Weizen.
Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
15 Er sendet seine Rede auf Erden; gar schnell läuft sein Wort;
Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
16 er gibt Schnee wie Wolle, er streut Reif wie Asche;
Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
17 er wirft sein Eis wie Brocken; wer kann bestehen vor seinem Frost?
Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
18 Er sendet sein Wort, so zerschmelzen sie; er läßt seinen Wind wehen, so tauen sie auf.
Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19 Er läßt Jakob sein Wort verkündigen, Israel seine Satzungen und Rechte.
Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
20 So hat er keinem Volk getan, noch läßt er sie wissen seine Rechte. Hallelujah!
Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

< Psalm 147 >