Psalm 104
1 Lobe den HERRN, meine Seele! HERR, mein Gott, du bist sehr groß; mit Pracht und Majestät bist du angetan,
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 du, der in Licht sich hüllt wie in ein Gewand, der den Himmel ausspannt wie ein Zelt,
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 der sich seinen Söller zimmert aus Wasser, Wolken zu seinem Wagen macht und auf den Fittichen des Windes einherfährt,
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 der Winde zu seinen Boten macht, Feuerflammen zu seinen Dienern.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Er hat die Erde auf ihre Grundfesten gestützt, daß sie nimmermehr wanken wird.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Mit der Flut decktest du sie wie mit einem Kleid; die Wasser standen über den Bergen;
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 aber vor deinem Schelten flohen sie, von deiner Donnerstimme wurden sie verscheucht.
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 Berge stiegen empor, Täler senkten sich zu dem Ort, welchen du ihnen gesetzt hast.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Du hast den Wassern eine Grenze gesetzt, die sie nicht überschreiten sollen; sie dürfen die Erde nicht wiederum bedecken.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 Du lässest Quellen entspringen in den Tälern; sie fließen zwischen den Bergen hin;
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 sie tränken alle Tiere des Feldes; die Wildesel löschen ihren Durst.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Über ihnen wohnen die Vögel des Himmels; die lassen aus dem Dickicht ihre Stimme erschallen.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 Du tränkst die Berge von deinem Söller herab; von der Frucht deiner Werke wird die Erde satt.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 Du lässest Gras wachsen für das Vieh und Pflanzen, die der Mensch bearbeiten soll, um Nahrung aus der Erde zu ziehen;
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 und damit der Wein des Menschen Herz erfreue und seine Gestalt schön werde vom Öl und das Brot das Herz des Menschen stärke.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 Die Bäume des HERRN trinken sich satt, die Zedern Libanons, die er gepflanzt hat,
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 woselbst die Vögel nisten und der Storch, der die Zypressen bewohnt.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 Die hohen Berge sind für die Steinböcke, die Felsenklüfte sind der Klippdachsen Zuflucht.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Er hat den Mond für bestimmte Zeiten gemacht; die Sonne weiß ihren Untergang.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Schaffst du Finsternis, und wird es Nacht, so regen sich alle Tiere des Waldes.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 Die jungen Löwen brüllen nach Raub und verlangen ihre Nahrung von Gott.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 Geht die Sonne auf, so ziehen sie sich zurück und legen sich in ihre Höhlen;
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 der Mensch aber geht aus an sein Tagewerk, an seine Arbeit bis zum Abend.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 HERR, wie sind deiner Werke so viel! Du hast sie alle weislich geordnet, und die Erde ist voll deiner Geschöpfe.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Da ist das Meer, so groß und weit ausgedehnt; darin wimmelt es ohne Zahl, kleine Tiere samt großen;
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 da fahren die Schiffe; der Leviatan, den du gemacht hast, um darin zu spielen.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 Sie alle warten auf dich, daß du ihnen ihre Speise gebest zu seiner Zeit;
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 wenn du ihnen gibst, so sammeln sie; wenn du deine Hand auftust, so werden sie mit Gut gesättigt;
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 verbirgst du dein Antlitz, so erschrecken sie; nimmst du ihren Odem weg, so vergehen sie und werden wieder zu Staub;
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 sendest du deinen Odem aus, so werden sie erschaffen, und du erneuerst die Gestalt der Erde.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 Die Herrlichkeit des HERRN währe ewig! Möge der HERR Freude erleben an seinen Werken!
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 Blickt er die Erde an, so zittert sie; rührt er die Berge an, so rauchen sie.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 Ich will dem HERRN singen mein Leben lang, meinen Gott lobpreisen, solange ich noch bin.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Möge mein Gedicht ihm wohlgefallen! Ich freue mich am HERRN.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Möchten die Sünder von der Erde vertilgt werden und die Gottlosen nicht mehr sein! Lobe den HERRN, meine Seele! Hallelujah!
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
