Psalm 102
1 Ein Gebet des Elenden, wenn er schmachtet und seine Klage vor dem HERRN ausschüttet. O HERR, höre mein Gebet, und mein Schreien komme vor dich!
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Verbirg dein Angesicht nicht vor mir am Tage meiner Not; neige dein Ohr zu mir; am Tage, da ich dich anrufe, erhöre mich eilends!
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Denn meine Tage sind in Rauch aufgegangen, und meine Gebeine glühen wie ein Ofen.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Mein Herz ist geschlagen und verdorrt wie Gras; denn ich habe vergessen, mein Brot zu essen.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Vor lauter Seufzen kleben meine Knochen an meinem Fleisch.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Ich gleiche einer Rohrdommel in der Wüste, bin wie ein Käuzlein in den Ruinen;
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 ich wache und bin wie ein einsamer Vogel auf dem Dach.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Täglich schmähen mich meine Feinde, und die wider mich toben, schwören bei mir;
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 denn ich esse Asche wie Brot und mische meinen Trank mit Tränen
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 wegen deines Grimms und deines Zorns, daß du mich aufgehoben und hingeschleudert hast.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Meine Tage sind wie ein langgestreckter Schatten, und ich verdorre wie Gras.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Aber du, o HERR, bleibst ewig und dein Gedächtnis von einem Geschlecht zum andern.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Du wollest dich aufmachen und dich über Zion erbarmen; denn es ist Zeit, daß du ihr gnädig seiest, die Stunde ist gekommen!
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Denn deine Knechte lieben Zions Steine und trauern über ihren Schutt.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Dann werden die Heiden den Namen des HERRN fürchten und alle Könige auf Erden deine Herrlichkeit,
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 wenn der HERR Zion gebaut hat und erschienen ist in seiner Herrlichkeit,
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 wenn er sich zum Gebet der Heimatlosen gewendet und ihr Gebet nicht verachtet hat.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Das wird man aufschreiben für das spätere Geschlecht, und das Volk, das geschaffen werden soll, wird den HERRN loben,
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 daß er herabgeschaut hat von der Höhe seines Heiligtums, daß der HERR vom Himmel zur Erde geblickt hat,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 zu hören das Seufzen der Gefangenen und loszumachen die Kinder des Todes;
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 auf daß sie den Namen des HERRN preisen zu Zion und sein Lob in Jerusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 wenn die Völker sich versammeln allzumal und die Königreiche, dem HERRN zu dienen.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Er hat auf dem Wege meine Kraft gebeugt, meine Tage verkürzt.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Ich spreche: Mein Gott, nimm mich nicht weg in der Hälfte meiner Tage! Deine Jahre währen für und für.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Du hast vormals die Erde gegründet, und die Himmel sind deiner Hände Werk.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Sie werden vergehen, du aber bleibst; sie alle werden wie ein Kleid veralten, wie ein Gewand wirst du sie wechseln, und sie werden verschwinden.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Du aber bleibst, der du bist, und deine Jahre nehmen kein Ende!
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Die Kinder deiner Knechte werden bleiben, und ihr Same wird vor dir bestehen.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
