Psalm 102
1 Ein Gebet des Elenden, wenn er schmachtet und seine Klage vor dem HERRN ausschüttet. O HERR, höre mein Gebet, und mein Schreien komme vor dich!
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Verbirg dein Angesicht nicht vor mir am Tage meiner Not; neige dein Ohr zu mir; am Tage, da ich dich anrufe, erhöre mich eilends!
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 Denn meine Tage sind in Rauch aufgegangen, und meine Gebeine glühen wie ein Ofen.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 Mein Herz ist geschlagen und verdorrt wie Gras; denn ich habe vergessen, mein Brot zu essen.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 Vor lauter Seufzen kleben meine Knochen an meinem Fleisch.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Ich gleiche einer Rohrdommel in der Wüste, bin wie ein Käuzlein in den Ruinen;
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 ich wache und bin wie ein einsamer Vogel auf dem Dach.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Täglich schmähen mich meine Feinde, und die wider mich toben, schwören bei mir;
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 denn ich esse Asche wie Brot und mische meinen Trank mit Tränen
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 wegen deines Grimms und deines Zorns, daß du mich aufgehoben und hingeschleudert hast.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 Meine Tage sind wie ein langgestreckter Schatten, und ich verdorre wie Gras.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 Aber du, o HERR, bleibst ewig und dein Gedächtnis von einem Geschlecht zum andern.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Du wollest dich aufmachen und dich über Zion erbarmen; denn es ist Zeit, daß du ihr gnädig seiest, die Stunde ist gekommen!
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 Denn deine Knechte lieben Zions Steine und trauern über ihren Schutt.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Dann werden die Heiden den Namen des HERRN fürchten und alle Könige auf Erden deine Herrlichkeit,
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 wenn der HERR Zion gebaut hat und erschienen ist in seiner Herrlichkeit,
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 wenn er sich zum Gebet der Heimatlosen gewendet und ihr Gebet nicht verachtet hat.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Das wird man aufschreiben für das spätere Geschlecht, und das Volk, das geschaffen werden soll, wird den HERRN loben,
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 daß er herabgeschaut hat von der Höhe seines Heiligtums, daß der HERR vom Himmel zur Erde geblickt hat,
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 zu hören das Seufzen der Gefangenen und loszumachen die Kinder des Todes;
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 auf daß sie den Namen des HERRN preisen zu Zion und sein Lob in Jerusalem,
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 wenn die Völker sich versammeln allzumal und die Königreiche, dem HERRN zu dienen.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 Er hat auf dem Wege meine Kraft gebeugt, meine Tage verkürzt.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Ich spreche: Mein Gott, nimm mich nicht weg in der Hälfte meiner Tage! Deine Jahre währen für und für.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Du hast vormals die Erde gegründet, und die Himmel sind deiner Hände Werk.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 Sie werden vergehen, du aber bleibst; sie alle werden wie ein Kleid veralten, wie ein Gewand wirst du sie wechseln, und sie werden verschwinden.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 Du aber bleibst, der du bist, und deine Jahre nehmen kein Ende!
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 Die Kinder deiner Knechte werden bleiben, und ihr Same wird vor dir bestehen.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
