Sprueche 1
1 Sprüche Salomos, des Sohnes Davids, des Königs von Israel,
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 daß man Weisheit und Zucht erlerne und verständige Reden verstehe,
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 daß man Gedankenzucht erlange, Rechtssinn, Urteilskraft und Aufrichtigkeit;
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 damit den Einfältigen Klugheit, den Jünglingen Erkenntnis und Besonnenheit verliehen werde.
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Wer weise ist, hört darauf und vermehrt seine Kenntnisse, und wer verständig ist, eignet sich Fertigkeiten an,
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 damit er Sprichwörter und bildliche Rede verstehe, die Worte der Weisen und ihre Rätsel.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Die Furcht des HERRN ist der Anfang der Erkenntnis; nur Toren verachten Weisheit und Zucht!
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Höre, mein Sohn, die Unterweisung deines Vaters und verwirf nicht die Lehre deiner Mutter!
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 Denn sie sind ein schöner Kranz für dein Haupt und ein Geschmeide um deinen Hals.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Mein Sohn, wenn dich Sünder überreden wollen, so willige nicht ein,
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 wenn sie sagen: «Komm mit uns, wir wollen auf Blut lauern, wir wollen dem Unschuldigen ohne Ursache nachstellen;
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12 wir wollen sie verschlingen wie der Scheol die Lebendigen, als sänken sie unversehens ins Grab! (Sheol h7585)
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 Wir wollen allerlei kostbares Gut gewinnen und unsre Häuser füllen mit Raub;
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 schließe dich uns auf gut Glück an, wir wollen gemeinsame Kasse führen!»
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Mein Sohn, geh nicht mit ihnen auf dem Wege, halte deinen Fuß zurück von ihrem Pfad!
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 Denn ihre Füße laufen zum Bösen und eilen Blut zu vergießen.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Denn vergeblich wird das Netz ausgespannt vor den Augen aller Vögel;
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 sie aber lauern auf ihr eigenes Blut und stellen ihrem eigenen Leben nach.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Dies ist das Schicksal aller, die nach [ungerechtem] Gewinn trachten: er kostet seinen Besitzern die Seele!
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 Die Weisheit ruft draußen laut, öffentlich läßt sie ihre Stimme hören;
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 im ärgsten Straßenlärm schreit sie, an den Pforten der Stadttore hält sie ihre Reden:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 Wie lange wollt ihr Einfältigen die Einfalt lieben und ihr Spötter Lust am Spotten haben und ihr Toren Erkenntnis hassen?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Kehret um zu meiner Zurechtweisung! Siehe, ich will euch meinen Geist sprudeln lassen, euch meine Worte kundtun!
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Darum, weil ich rufe und ihr mich abweiset, weil ich meine Hand ausstrecke und niemand darauf achtet,
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 weil ihr vielmehr allen meinen Rat verwerfet und meine Zurechtweisung nicht begehret,
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 so werde auch ich eures Unglücks lachen und euer spotten,
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 wenn das, was ihr fürchtet, wie ein Wetter über euch kommt und euer Schicksal euch wie ein Wirbelsturm überraschen wird, wenn euch Angst und Not überfällt.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Dann werden sie mich anrufen, aber ich werde nicht antworten; sie werden mich eifrig suchen und nicht finden,
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 darum, daß sie die Erkenntnis gehaßt und die Furcht des HERRN nicht erwählt haben,
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 daß sie meinen Rat nicht begehrt und alle meine Zurechtweisung verschmäht haben.
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Darum sollen sie von der Frucht ihres eigenen Weges essen und von ihren eigenen Ratschlägen genug bekommen!
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 Denn ihre Verirrung bringt die Einfältigen um, und ihre Sorglosigkeit stürzt die Toren ins Verderben.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 Wer aber mir gehorcht, wird sicher wohnen und kein Unheil fürchten müssen.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
