Sprueche 8
1 Ruft nicht die Weisheit laut, und läßt nicht die Klugheit ihre Stimme vernehmen?
Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
2 Oben auf den Höhen, draußen auf dem Wege, mitten auf den Straßen hat sie sich aufgestellt;
magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
3 zur Seite der Tore, am Ausgang der Stadt, beim Eingang der Pforten ruft sie laut:
kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
4 An euch, ihr Männer, ergeht mein Ruf, und meine Stimme an die Menschenkinder!
Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
5 Ihr Einfältigen, werdet klug, und ihr Toren, brauchet den Verstand!
Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
6 Höret, denn ich habe Vortreffliches zu sagen, und meine Lippen öffnen sich für das, was gerade ist.
Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
7 Denn mein Gaumen redet Wahrheit, aber meine Lippen verabscheuen loses Geschwätz.
mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
8 Alle Reden meines Mundes sind gerecht, es ist nichts Verkehrtes noch Verdrehtes darin.
Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
9 Den Verständigen sind sie ganz recht, und wer Erkenntnis sucht, findet sie richtig.
mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
10 Nehmet meine Zucht an und nicht Silber, und Erkenntnis lieber als feines Gold.
Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
11 Ja, Weisheit ist besser als Perlen, und keine Kleinodien sind ihr zu vergleichen.
Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
12 Ich, die Weisheit, wohne bei dem Scharfsinn und gewinne die Erkenntnis wohldurchdachter Pläne.
Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
13 Die Furcht des HERRN ist ein Hassen des Bösen; Stolz und Übermut, schlechten Wandel und ein verdrehtes Maul hasse ich.
Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
14 Von mir kommt Rat und Tüchtigkeit; ich bin verständig, mein ist die Kraft.
Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
15 Durch mich herrschen die Könige und erlassen die Fürsten gerechte Verordnungen.
Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
16 Durch mich regieren die Herrscher und die Edeln, alle Richter auf Erden.
általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
17 Ich liebe, die mich lieben, und die mich frühe suchen, finden mich.
Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
18 Reichtum und Ehre kommen mit mir, bedeutendes Vermögen und Gerechtigkeit.
Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
19 Meine Frucht ist besser als Gold, ja als feines Gold, und was ich einbringe, übertrifft auserlesenes Silber.
Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
20 Ich wandle auf dem Pfade der Gerechtigkeit, mitten auf der Bahn des Rechts,
Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
21 auf daß ich meinen Liebhabern ein wirkliches Erbteil verschaffe und ihre Schatzkammern fülle.
hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
22 Der HERR besaß mich am Anfang seiner Wege, ehe er etwas machte, vor aller Zeit.
Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
23 Ich war eingesetzt von Ewigkeit her, vor dem Anfang, vor dem Ursprung der Erde.
Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
24 Als noch keine Fluten waren, ward ich geboren, als die wasserreichen Quellen noch nicht flossen.
Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
25 Ehe die Berge eingesenkt wurden, vor den Hügeln ward ich geboren.
mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
26 Als er die Erde noch nicht gemacht hatte und was außerhalb [derselben liegt], die ganze Summe des Weltenstaubs,
míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
27 als er den Himmel abzirkelte, war ich dabei; als er auf dem Meeresspiegel den Horizont abgrenzte,
Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
28 als er die Wolken droben befestigte und die Brunnen der Tiefe mauerte;
midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
29 als er dem Meer seine Schranke setzte, damit die Wasser seinen Befehl nicht überschritten, als er den Grund der Erde legte,
midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
30 da stand ich ihm als Werkmeister zur Seite und zu seinem Entzücken Tag für Tag und spielte vor seinem Angesicht allezeit;
Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
31 ich spielte auf seinem Erdkreis und hatte mein Ergötzen an den Menschenkindern.
játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
32 Und nun, ihr Söhne, gehorchet mir! Wohl denen, die meine Wege bewahren!
Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
33 Gehorchet der Zucht und werdet weise und seid nicht zügellos!
Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
34 Wohl dem Menschen, der mir also gehorcht, daß er täglich an meiner Pforte wacht und die Pfosten meiner Tür hütet;
Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
35 denn wer mich findet, der findet das Leben und erlangt Gnade von dem HERRN;
Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
36 wer mich aber verfehlt, schadet seiner eigenen Seele; alle, die mich hassen, lieben den Tod!
de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
